Sziasztok!

Az elmúlt napokban nagy öröm érte a spanyolokat. Jerez városának gyönyörű palotájában bemutatkozott a frissen alakult Sherlock Holmes Irodalmi Társaság, a Sociedad Literaria Sherlock Holmes. Mivel, ahogy Karlis Wilde a CBR újságírója írta: " Sherlock Holmes kulturális intézménynek számít az 1887-es Skarlátvörös tanulmány című novellában való első debütálása óta ", ezért természetes, hogy az irodalmi társaságról több spanyol sajtótermék is beszámolt. Mi most ezek közül a lavozdelsur.es cikkét hoztuk el, ahol a társaság egyik alapítója Margarita Lozano adott élménybeszámolót, aki fejlécünkben jobbra látható. A világhírű detektívnek természetesen már van klubja a spanyoloknál, a CÍRCULO HOLMES Asociación Cultural (Holmes Kör kulturális egyesület), de az új társaság nagy és nemes célokkal indul. Íme Margarita Lozano sorai:

Általában nem szoktam krónikákat közzétenni itt; inkább a reflexiókra koncentrálok. Azonban amit néhány nappal ezelőtt átéltem, megérdemli, hogy elmeséljem. Mert soha nem gondoltam volna, hogy az az irodalmi őrület, amit három évvel ezelőtt kávézás, közös felolvasások és számunkra túl nagynak tűnő tervek mellett szövögettünk, valósággá válik, több mint száz ember jelenlétében. Soha nem gondoltam volna, hogy plusz székeket kell majd kihozniuk a Villapanés-palota előadótermébe, mert a szokásos székek már nem voltak elegendőek ahhoz, hogy mindenki elférjen, aki velünk ünnepelte a Sherlock Holmes Irodalmi Társaság hivatalos születését.

Minden úgy kezdődött, ahogy az igazi irodalmi projektek szoktak: egy kis csoportnyi lelkesedéssel, akiket közös szenvedély fűzött. Esetünkben nemcsak Arthur Conan Doyle munkásságáról volt szó, hanem a viktoriánus irodalomról, a krimi történetekről és arról a vágyról is, hogy mindenki számára nyitott kulturális teret teremtsünk. Az évek során arról beszélgettünk, hogy létrehozunk valamit, ami egyesíti ezeket az érdeklődési köröket: egy olyan egyesületet, amely nem korlátozódik a könyvek olvasására és megvitatására, hanem a kulturális, oktatási és társadalmi integrációs tevékenységek jelzőfénye lenne Jerezben. Konferenciákról, összejövetelekről, színházi előadásokról és irodalmi túrákról álmodtunk. Mindenekelőtt arról álmodtunk, hogy az irodalom hídként szolgáljon, amely a különböző embereket egy közös képzeletbeli tűz körül egyesíti. És bár az álmodozás ingyenes, a fantázia valós világba való átültetésének lépése bátorságot, kitartást és bizonyos értelemben egy csipetnyi vakmerőséget igényel.

A bemutató napja lett az utolsó próbatétel. Délután közepén, miközben az asztal, a poszterek és a minket kísérő könyvek utolsó részleteit igazgattuk, egy kétség szorult a torkomba: mi van, ha csak néhányan jelennek meg? Mi van, ha végül ez az egész erőfeszítés csak nekünk számít? De néhány perccel az ajtók kinyitása után a kétségek kezdtek eloszlani. Hullámokban érkeztek az emberek, némelyik ismerős, mások teljesen újak. Fiatal arcok keveredtek az irodalmi veteránokkal. Professzorok, szenvedélyes olvasók, kíváncsi emberek, akiket a Baker Street-i detektív vonzereje vonzott. Hamarosan a szokásos székek foglaltak voltak, és egy gesztussal, amely még mindig megható, a kulturális személyzetnek többet kellett behoznia. Az, hogy láttam, hogyan sokasodnak a helyek, és még mindig nem elég, a legjobb megerősítés volt arra, hogy az elültetett mag mélyebb gyökereket eresztett, mint azt valaha is gyanítottuk.

Az előadás a közösen kimondott szavak ünneplése volt. A kezdetektől fogva az előadóteremben érződött egy önmagát felismerő közösség energiája. Beszélgettünk a társaság létrejöttéről, a kitűzött céljainkról, a már folyamatban lévő tevékenységeinkről és azokról, amelyekről álmodunk. Néhányan felidézték, hogyan formálta Conan Doyle irodalma a gyermekkorukat. Mások arról beszéltek, mennyire szükségünk van kulturális terekre azokban az időkben, amikor a digitális zaj fenyegeti, hogy elnyomja a kényelmes olvasást.

Az irodalmi társaság Sherlock Holmes iránti csodálatból született, de a tevékenysége messze túlmutat ezen. Azt szeretnénk, hogy menedék legyen minden irodalomkedvelő számára, egy ötletek laboratóriuma, ahol a műfajok és korszakok metszik egymást, és egy hely, ahol a könyvek nincsenek üvegvitrinekbe zárva, hanem a mindennapi élet részévé válnak.

Mindezek megünneplése a Villapanés-palotában egy figyelmen kívül hagyhatatlan szimbolikával járult hozzá. Az évszázados falak között, a múlt pompájának és nemes csendjének visszhangját őrző mennyezet alatt projektünk történelmi sűrűségre tett szert. Mintha az épület arra emlékeztetett volna minket, hogy az irodalom nem vákuumban születik, hanem emlékek, generációk és terek szövetébe ágyazódik be, amelyek oly sok más szépség- és gondolatteremtési kísérletnek voltak tanúi. Miközben az asztal körül beszélgettünk, nem tudtam nem arra gondolni, hogy ez a terem hogyan adott otthont más kulturális eseményeknek, hogyan volt tanúja Jerez társadalmi és politikai életének elmúlásának, és hogyan fogad most egy olyan társadalmat, amely szerényen akarta hagyni a saját nyomát.

Mert a Sherlock Holmes Irodalmi Társaság nem csupán egy halhatatlan karakter előtt tiszteleg. Írói workshopokat szeretnénk nyitni, szerzőkkel találkozókat szervezni, és közelebb hozni az irodalmat azokhoz, akik nem mindig férnek hozzá könnyen. Hiszünk abban, hogy az olvasás eszköze lehet a társadalmi átalakulásnak, hidakat építhet a generációk között, és gazdagító szabadidős lehetőségeket kínálhat.

A bemutatón résztvevők lelkesedése kézzelfogható bizonyítéka volt annak, hogy a kultúra ma is inspirál, ma is izgalomba hoz, és ma is kitüntetett helyet foglal el az életünkben. A teremben uralkodó moraj, a taps és az azt követő gratulációk közepette engem leginkább azoknak az arcán érzett érzelem hatott meg, akik előjöttek, hogy elmondják, szükségük van valami ilyesmire, hogy alig várják, hogy részt vegyenek, hozzájáruljanak és velünk együtt fejlődjenek.

Ez a cikk nem önreklámnak vagy a történtek hidegvérű felidézésének szántam. Szeretném rámutatni, hogy az irodalmi álmok néha valóra válnak. Hogy minden egyes plusz szék mögött, amit az előadóterembe hoztak, egy valós ember állt, a maga könyvszeretetével, aki hajlandó volt támogatni egy olyan projektet, amely egészen a közelmúltig csak informális beszélgetésekben létezett.

E sorok írása megnyugtat abban, hogy az irodalom nem halt meg, távolról sem. Dobog a lapokon, de mindenekelőtt azokban a terekben dobog, ahol összegyűlünk, hogy beszéljünk róla, hogy új módokat találjunk ki életre keltésére. Dobog az irodalmi társaságokban, amelyek – mint a miénk – kevesek szenvedélyéből születnek, és végül sokakat egyesítenek.

A kihívás most az, hogy megfeleljünk ennek. Nagyok az elvárások, tagjaink és támogatóink lelkesedése pedig arra ösztönöz minket, hogy felelősségteljesen és kreatívan haladjunk előre. Kétségtelenül lesznek kudarcok, de az alap megvan: egy élénk, vibráló közösség, amely meg van győződve arról, hogy az irodalom továbbra is az egyik legszebb módja az egymáshoz való kapcsolódásnak.

Szívből gratulálunk a spanyoloknak, akiknek sok örömöt és számos kulturális cél elérését kívánjuk. Nagyon sajnálatos, hogy a magyar Sherlock Holmes rajongókban nincs hasonló összefogás.

Tisztelettel: a Magyar Sherlock Holmes Club

elérhetőség: ÜZENETKÜLDÉS

FORRÁSOK:
1, lavozdelsur.es - lavozdelsur.es:
Cuando Sherlock Holmes llenó el palacio de Villapanés
2, VivaJerez - andaluciainformacion.es:
Sherlock Holmes ya cuenta con su propia sociedad literaria en Jerez... y única en España
3, CBR - cbr.com:
It's Officially the End of an Era for Sherlock Holmes