Sziasztok!
" Rejtélyek sora érkezik " ígértük Nektek. Kezdjük is egy nyomozással a híres londoni Sherlock Holmes Múzeumban Weiner Sennyei Tibor és jó barátja Darwell Ágoston jóvoltából. Ebben az első részben a múzeum érdekességei és a rejtély bontakozik ki, de előbb pár szó az íróról:
Weiner Sennyey Tibor József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, szerkesztő, méhész és utazó. Több verses-, esszé-, novelláskötet, kisregény és dráma szerzője. Békássy Ferenc írásainak egybegyűjtője és életrajzának írója. A DRÓT alkotói portál főszerkesztője, melyben rendszeresen publikál közéleti, művészeti és irodalmi tárgyú cikkeket, valamint videó-blogot vezet. Előadásokat tart irodalomról, költészetről, kertészetről, méhészetről, különös tekintettel Hamvas Béláról, Weöres Sándorról, a Kertmagyarország-eszméről és a 'méhészet művészetéről'. Utóbbiról saját esszé-rovatot ír a Méhészet című szakfolyóiratban. Az írás mellett kertészkedik, méhészkedik, kerékpározik és sokat sétál. Szentendrén él. (Forrás: Wikipédia)
Weiner Sennyey Tibor:
A Sherlock Holmes Múzeum Londonban
Teljesen más, hivatalos és fontos ügyben jártam éppen Londonban, aligha mentem volna bármilyen irodalmi múzeumba, ha nem éppen Darwell Ágoston barátommal futok össze a Waldorf Hilton előtt az Aldwychon.
Ágoston sokáig Budapesten élt és közeli barátságba kerültünk, lakótársak voltunk, most azonban elég az hozzá, hogy nagyon megörültem az újbóli találkozásnak és éppen elkezdtem neki mesélni, hogy miért érkeztem Londonba: szentendrei életünket, a méhest, könyvemet, amit lefordítottak és most kiadót keresek neki, amire ő csak ennyit mondott:
- Nagyszerű barátom, én erről mindent tudok, de most egy sokkal-sokkal fontosabb ügyben azonnal a Baker Street 221/B-be kell mennünk.
- A Baker Street 221/B-be? Mennünk? – kérdeztem meglepetten, hiszen reggeli után voltam, s kávémat kortyolgatva hivatalos és fontos ügyekkel teli napra készültem.
- Igen. Szükségem van magára. – ehhez hozzá kell tennem, hogy mi mindig is magázódtunk Ágoston barátommal, volt benne ugyanis valami régimódi, elegáns és nagyszerű, amit nem kívántam megzavarni holmi tegezéssel.
Nem lehetett vitatkozni, így felpattantunk a 139-es dubeldeckerre – ahogy itt a piros, emeletes buszokat hívják –, elhaladva a Charing Cross állomás mellett megkerültük a Trafalgar teret, tovább a Picadilly Circus felé a Ragent Streeten, az Oxford Circusnál balra, és pár utcával feljebb egy éles jobbkanyarral, a park felé máris a Baker Streeten is voltunk. Kihasználva minden ilyen alkalmat, én az emeletes buszokon legfölülre, ha lehet a fenti ablakhoz szeretek ülni, mert szabályos városnézéssel ér fel. Barátom, aki félig meddig angol volt, közölte, hogy oda csak a turisták ülnek, most azonban a kedvemért kivételt tett.
A híres múzeum és ajándékboltjának kirakata
A Baker Street 221/B az utca végén, közel a parkhoz található, a közelben Beatles rajongók boltja és a Sherlock gyógyszertár. Az épület ma irodalmi múzeumként működik, természetesen… gondoltam, amire – mintha csak meghallotta volna barátom gondolataimat, így szólt:
- Egyáltalán nem természetesen, kedves Tibor, egyáltalán nem!
- Hogy érti ezt, Ágoston? Hiszen még azok is, akik soha sem hallottak a világhírű nyomozóról, Sherlock Holmesról, pontosan tudják, hogy a Baker Street 221/B alatt lakott.
Nos, talán tudják, de azt már sokkal kevesebben, hogy amikor a zseniális Sir Conan Doyle megalkotta a csodálatos posztmodern palimpszeszt hősét, akkor még nem volt a Baker Streetnek 221/B része, csak később építették ki az utca ezen szakaszát, London hirtelen fejlődése során. Nem véletlenül írja a szakirodalom, hogy „a valóság ennél sokkal bonyolultabb. Sherlock Holmes vagy Conan Doyle idejében egyáltalán nem létezett Baker Street 221/B. Az utcának ezt a részét akkor még Upper Baker Steetnek hívták – miután a nevet az 1930-as években megszüntették, újraszámozták a házakat, így az Abbey National központja lett a Baker Street 215-229., vagyis ide esett a 221/B.”
- Azt akarja mondani, kedves barátom, hogy ez nem is az a ház, amit Conan Doyle kitalált kitalált hősének? – kacagtam fel hangosan miközben az utca túloldaláról figyeltük a reggeli forgalom lassú ébredését és a ködös, párás novemberi reggelben a halovány napfény szikrázását a háztetőkön.
- Azt akarom mondani, hogy „ez az új vállalkozás nagyon népszerűnek bizonyult a turisták körében, mivel ez volt az egyetlen hely Londonban, az egyetlen múzeum, ahol elmélyedhettek Sherlock Holmes életében és korában.”
- Ó, értem, tehát ezért vagyunk itt? Turistáskodunk?
- Dehogy, mi most egy rejtélyt igyekszünk megoldani, és ebben kérem a segítségét, Tibor.
Kezdek gyanakodni, hogy találkozásunk ma reggel az Aldwychon, a Hilton előtt nem volt véletlen.
Semmi sem véletlen! – jó volt látni barátomat, hogy annyi év távlatából is ugyanolyan szenvedéllyel mondja ezt, mindenesetre most már érdekelni kezdett az ügy, ezért megmertem kockáztatni, hogy ezt mondjam:
- „Indeed.” Mi tehát a feladatom, kedves barátom?
- Bemegyünk a múzeumba és maga mindent a lehető legpontosabban megfigyel.
- Konkrétan mit keresünk?
- Annál jobb, ha nem tudja. Nézelődjön, élvezze a kiállítást, próbálja megfigyelni a legfinomabb részleteket. Induljunk!
Egy pillanatra felvillant hányszor mondta ezt nekem régen, de nem volt sok időm visszamerülni nosztalgikus emlékeimbe, mert már indultunk is jegyet venni. Az épület előtt a klasszikus angol rendőr, a „Bobby” – aki alighanem egy felbérelt színész lehetett rendőrnek öltözve – tájékoztatott minket, hogy jegyet a földszinti, múzeumi boltban lehet venni. A bolt természetesen úgy volt kialakítva, hogy mire jegyet válthatott az ember kénytelen volt valamennyi Sherlock emléktárgyon, játékon átverekednie magát, amiből most csak hármat emelnék ki.
Először is ott vannak ezek a fürdőkacsák, amiket minden múzeumban megtalálhat az ember Londonban, például a Globe Színházban Shakespeare-es fürdőkacsát vettem rendező barátomnak, itt pedig sherlockos és watsonos fürdőkacsák voltak elképesztő mennyiségben, amelyek – rám legalábbis – meglepetéssel hatottak.
Vajon kinek jutott ez az eszébe?
És ki akarna Sherlockkal és Watsonnal fürdeni?
A kacsák és a Monopoly
Na, de ne vesszünk el a részletekben, mert a másik nagyon érdekes tárgy a Sherlock Holmes Monopoly-társasjáték volt, amely meglepett, egyrészt hallottam, hogy mindenféle tematikus Monopolyk vannak, na de éppen Sherlockos?
Vajon milyen kapcsolata van a kapitalizmus e kétségtelenül kifejező kultuszjátékának és a világhíres detektívnek? Hacsak nem az, hogy miközben ő nyomozott Marx éppen Londonban írta a Tőkét? És végül természetesen a különféle jellegzetes vadász-sapkák és cilinderek, amelyek közül párat fel is próbáltam, amíg Ágoston barátom megvette a belépőket.
Egy rövid sorba kellett beállnunk – tekintettel a korareggeli órára –, majd végre bejutottunk a Baker Street 221/B-be.
Egy kis lépcsőn mentünk fel és az első emeleten rögtön egy Mrs. Hudsonnak öltözött hölgy fogadott – ő volt Sherlock és Watson „házinénije” a novellákban –; aki részletesen bemutatta a nappalit, ahol Sherlock és Watson a klienseket fogadta.
Mrs. Hudson és Holmes ikonikus nappalija
Minden teljesen korhűen, Viktoriánus-korabeli stílusban volt kialakítva. A bútorok, az asztal, az asztalon Sherlock sapkája és Watson kalapja, az evőeszközök, a kandalló. Sherlock mindig háttal ült az ablaknak, hogy az ügyfelet jól lássa, minden rezdülését, de ő maga jótékony és elrejtő kontrasztos homályban maradhasson.
Mindeközben Watson asztalánál jegyzeteket készített, amiket Sherlock persze soha sem nézett meg. Helyette vagy laboratóriumi kísérleteket folytatott a sarokban, vagy például revolverével V. R. monogrammot lőtt a falba – ami ma is látható –, s aminek legalább annyira örülhettek a szomszédok, mint amikor Budapesten Ágoston barátom hasonló trükkökkel szórakoztatott minket az egyik közös ügyünk kapcsán albérletünkben.
Sherlock nappalija és a falba lőtt V. R.
De nem szabad elkalandoznom, tehát ahogy tovább haladtunk ezen az emeleten a másik szobában Sherlock Holmes hálószobáját csodálhattuk meg, a kis olvasóasztalon egy méhészeti szakkönyv – talán az, amit maga a híres detektív írt és eltűnt? – és elkezdtem lapozgatni. Miközben félszemmel a sarokban egy régi méhészfüstölőre lettem figyelmes.
Holmes méhészeti szakkönyve és a füstölő
Különös. Biztosan ezt kellett megtalálnom, gondoltam és folytattam szemlélődésemet. A falon a korabeli London alvilágának leghíresebb bűnözőinek arcképei és különféle újságkivágások láthatóak.
De láthatjuk Watson íróasztalát is, a korabeli fürdőszobát, ahogy haladunk felfelé. Itt megállt Ágoston és miközben óvatosan behúzta maga után a fürdőszoba ajtaját, pajkosan rámmosolygott és azt mondta:
- Ezt a lehetőséget nem hagyhatom ki.
- Na de… – hiába is próbáltam volna megakadályozni abban, amire készült, úgy tűnt, hogy tántoríthatatlan abban, hogy „kipróbálja” a nagy detektív viktoriánus angolvécéjét, úgyhogy inkább feljebb mentem egy emelettel.
Ott egy érzékletes kiállításon végigkövethetjük Sherlock Holmes felemelkedését, a novellákból, a színházon át egészen a filmekig. A legfelső szinten külön szoba van dedikálva az alkotónak, Sir Conan Doylenak, a másik szobában pedig hat mellszobor, annak a hat kiemelkedő színésznek, akik felejthetetlenül alakított a detektívet: köztük természetesen a felejthetetlen és megismételhetetlen Jeremy Brettnek.
Robert Downey Jr, Benedict Cumberbatch, Ian McKellen és Jeremy Brett szobra
Számomra lenyűgöző volt, hogy még apró, kapcsolódó játékokat, így például egy lego Sherlock Holmes figurát is kiállítottak, minden részletre odafigyelve. Ahogy ezt a kis legofigurát nézegettem kisimult arccal megjelent mögöttem barátom és azt mondta:
- Jól megnézte ezt a figurát?
- Igen.
Ő miatta vagyunk itt. Ugyanis ezt a kis emberkét, ahogy a legtöbb legót eredetileg Dániában gyártották és nyugodtan mondhatjuk a bárddal – így nevezik Londonban a híres drámaköltőt, Shakespearet –, hogy „valami bűzlik Dániában”.
- Akkor tehát mégis csak valamilyen ügyben nyomoz, kedves Ágoston? - kérdeztem.
- Igen. Igyekszem a kapcsolódó bizonyítékokat eljuttatni magának magyarországi lakhelyére.
- Már nem a Hajós utca 32/B-ben lakok, kedves Ágoston.
- Tudom, tudom. Hallottam, hogy ön visszavonult, barátom. Az a hír járta önről, hogy remeteként él, bezárkózva a méhei és könyvei közé, egy távoli kis tanyán a dunakanyari dombok között.
- A hír igaz, Ágoston! És, éppen ezért vagyok most Londonban, mert megszületett a gondtalan semmittevés gyümölcse: utóbbi éveim legjelentősebb opusza!
- Igen-igen, a könyv! – nevetett fel – „Gyakorlati tanácsokat tartalmazó kézikönyv a méhek életéről, valamint észrevételek a méhkirálynő elkülönítéséről.”
- Hát hallott róla? Ezt egyedül csináltam. Van nálam példány belőle, kérem fogadja el a töprengve eltöltött éjszakák és munkás nappalok eme gyümölcsét. Úgy követtem a szorgos kis méhcsapatok minden mozdulatát, mint ahogy valaha a budapesti alvilág nyüzsgő életét figyeltem.
- Köszönöm. Most azonban maradjunk a jelenlegi ügyünknél.
- Azaz?
- Azaz, ha hazaért, igyekszem magának eljuttatni a kapcsolódó bizonyítékokat december 24-ig.
- Karácsonyig?
- Igen. Addig semmiképpen ne nyissa ki a dobozt, amit küldök magának ezzel a kis bábuval kapcsolatban.
- Úgy érti legót fog küldeni nekem Karácsonyra?
- De nem akármilyen legót. Egy különleges készletet.
- Barátom, én már egy érett, középkorú író és méhész vagyok, tizenhat könyvet írtam, csak nem gondolja, hogy legózni fogok karácsonykor?
- Dehogynem!
- De hát miből gondolja?
- Mert ezzel megoldhat egy rejtélyes ügyet, amely még Sherlock Holmes dicsőségére is válna.
- Ismét a hiúságomra játszik.
- És, sikerül? – nevetett fel, majd pedig lassan elindultunk kifelé a Baker Street 221/B-ből. Miközben kifelé mentünk, még hozzátette: Talán érdekes lehet, hogy „nem volt jó viszony a múzeum és a Conan Doyle Örökségkezelő között…”
- De hát miért?
- „…elleneztek ugyanis minden olyan elképzelést, amely szerint Sherlock Holmes valós személy volt. A múzeum az elhúzódó jogi csatározások miatt, amiben a tulajdonosok érintettek voltak, folyamatosan generálta a botrányokat, a bírósági meghallgatásokból pedig az derült ki, hogy a vállalkozás jövedelmező.
- Nem vagyok meglepve.
- Maga Holmes közben semmit sem veszített a népszerűségéből. Végül ezt a kompromisszumot kötették, hogy legyen egy Doyle-szoba a Sherlock-múzeumban.
- Talán ez jogos, elvégre…
- …talán. Jól megnézte a kis lego detektívet, barátom?
- Igen, de még mindig nem értem.
- Hamarosan! Hamarosan, kedves barátom, mindent meg fog érteni.
Folytatás következik...
Fotók és szöveg: Weiner Sennyey Tibor és Darvell Ágoston.
Conan Doyle szobája a múzeumban.
Nagyon szépen köszönjük a cikket. :-)
Weiner Sennyei Tibor " A méhészet művészete – Esszék az apikultúráról " című könyvét jelenleg az Irók Boltja forgalmazza és most 10% kezdvezménnyel kínálja.
A poszt nem PR cikk vagy reklám, hanem kedvenc témánk érdekességeit rejtő tartalomként jelentettük meg.
Tisztelettel: a Magyar Sherlock Holmes Club
elérhetőség: ÜZENETKÜLDÉS
Ajánlott online irodalmi előadás:
KAPCSOLÓDÓ POSZT:
