Mérgesen felnézek rá: - Ne mászkálj annyit és ne gúnyold ki a bejegyzéseimet!

SH folytatta: - Óh, igen! Azok a nagy, világépítő bejegyzések! Bármely bugyuta által írt szerelmes lányregényben több logika van, mint a te nyavajás, szörnyű elbeszéléseidben rólam!

- Na, azért ezeknek az írásoknak köszönheted a hírnevedet. Különben is: Akkor szídod az elbeszéléseimet, ha ideges vagy. Tudod mi a bajod? Ismerlek, majd én megmondom: Bosszant, hogy a magyaroknak küldött játékodra nem jött minden kérdésre jó megfejtés, de még csak két kérdésre sem, "Sherlock ajánlatára".

Megáll és kihúzza magát: - Végül is ezt vártam, az emberek olyan kiszámíthatók. Egyszerűek, mint a posztjaid.

Nyelek egyet, szólnék, de támad egy ötletem. Hallgatok és A Kék Karbunkulus poszt folytatása helyett elkezdem beírni az előbbi szóváltásunk végét. "Adok én neked nagyképű!" - gondolom és mindent lejegyzek. Végül csak megszólítom:

- Szóval szerinted egyszerű vagyok, mint a mezei poszméh.

SH - A méh nem egyszerű, igenis okos állat. Drogot lehet velük kerestetni, meg minden. Önmagában egy méh szinte semmire sem képes, de együtt. Nem csupán a megporzás meg a méz van. Kaptárépítés, kaptárvédelem, viráglelőhelyek feltérképezése és megjegyzése stb. Szóval: Együtt maguk a kollektív intelligencia.

- Kösz. Jó tudni, hogy pár méh IQ bajnok hozzám képest.

SH - Hát, ez a helyzet. Nyilvánvaló, hogy a válaszokat te sem tudod.

- Hé! A Gyilkos Játék megy... 

SH - Az csak a beugrókérés, azt mindenki tudja. - abbahagyja az idegesítő mászkálást és csalódottan leül velem szemben. - Persze, hogy nem fejti meg senki, te sem tudod, pedig te a bloggerem vagy. Meg a bajtársam, aki szinte állandóan ott volt mellettem. Mondom én, hogy a rólam írt sztorijaid elrejtik az igazságot mások elől, pont a fontos részeket. Be kéne tiltani őket. Mycroft uralja a médiát is, majd szólok neki, hogy ne posztolhass.

- Megint alázol. Azért ne tiltasd be a posztjaim! Hagy tudja meg az egész világ, hogy alázol engem. Nagymester vagy benne... - mosolyog. Érzem meggyőztem és írásaim megmenekültek. - A magyarokat hol vered át?

SH - Nem hol! Kivel! Ugyanazzal a személlyel, mint a halálugrásomkor: Veled.

- Velem??? Nézd, tudom, hogy felhasználtál az ugráskor, eszköz voltam ahhoz, hogy mindenki úgy vélje meghaltál. De most... A játékról semmit se szóltál nekem, csak miután aktíváltad, azután mutattad. Hogy lehetnék ebben átverési eszköz?

SH - Nos, a kórház tetejéről miután leugrottam, mindenki azt nézte John Watson mit látott. Rám fókuszáltak és rád. Elfelejtették, hogy Jim Moriarty mesterelmét meg gyilkos csapatát kellett átvernem, tehát az ő szemszögükből kellett nagyon hitelesnek látszani a halálomnak, csak aztán neked. Abból indultak ki te mit láttál, ez hiba volt, hiszen te csak részletekhez jutottál. Mert a valódi játszma Jim bandája és köztem meg Mycroft ügynökei közt zajlott. Ha erre figyeltek volna, akkor nem jönnek elő olyan sok lehetetlen, agyment elmélettel. Méghogy ugróvárra ugrottam vagy Moriarty-val téged vertünk át! - szisszent fel ingerülten.

- Értem, de a mostani játékban épphogy nem figyelnek rám, tehát nem lehetek eszköz.

SH - Pedig tévedsz. Megint a megtévesztés eszköze vagy. "Eladtam" a trükköt a játékosoknak fordítva. Visszafelé. Most nem rád, csak rám koncentrálnak. Pont, mint a tehetséges, de nem gondolkodó grafikus. - Felállt. Újra mászkált és lóbálni kezdte a hegedűje vonóját. - Nem nézik hány szereplős az a játszma. Pedig ha rád is gondolnának egyből szemüket szúrná mi hibázik.

- Aha... Mert azt nézik..... pedig...Ah! Óh, én... Jaj! Huh! - a kezembe temettem a fejem. - Aj! Atyaúristen! Te olyan gonosz vagy Sherlock.

SH - Dehogy! Tök rendes vagyok. Két kérdésben is segítettem. Azt meg mindenki tudja, hogy egy jó nyomozónak fontos mi van a helyszínen vagy épp mi nincs.

Én még mindig a felismerés terhe alatt vergődtem: - De velem történt, tragédia volt nekem, hogy lehet, hogy így elsiklottam felette, hogyhogy nem esett le mikor kellett volna?!? Pedig tanult ember vagyok, orvos.

SH - Megkaptad a diplomát, sikeresen gyógyítottál és azóta megelégszel a tudattal, hogy tanult vagy. Az elméd a műveltség illúziójában hízik és nem tornázik. Pedig a folyamat nem érhet véget, tanulni életfogytig kell. Amúgy bármit tudnál magad is, ha adnál időt magadnak csendben gondolkodni.

- Igen... lehet... majd megpróbálok időt adni magamnak. Tényleg rendes vagy, segítettél a B illetve a C kérdésben... - nyögöm, még úgy fáj az előbbi felismerés.-  Sherlock! Zsong a fejem a szégyentől. Ez kegyetlen volt...

SH - De igaz.... És az igazság sosem lehet átverés. - büszkén hangsúlyozta, hogy nem csalt meg tudta mik lesznek a reakciók. Megint igaza volt, ezért elnézését kértem, hogy átveréssel vádoltam. Bólintással jelezte, hogy elfogadta. Az én ravasz barátom megint megtréfált engem: Csak játékból bevállalta, hogy átverőnek véljem. Tudnék rá haragudni? A legtöbb játékát szórakoztatónak vélem.

Sherlock Holmes igazsághoz mindig ragaszkodott, mindig védelmezte azt és ezért helyreigazított engem is: - Amúgy másban segítettem: C-ben és D-ben... Már annyit segítettem, hogy korrepetáló tanárnak érzem magam. 

- Csak le ne főzzenek a "tanítványaid"!

SH - Nem fognak. Több, mint 48 óra kevés volt nekik. Nem ismerik a Kánont és lusták olvasni, vagy legalább egy kánonhű filmet megnézni. Van vagy 7 milliárd ember, ebből úgy 5 milliárd, ha megkérdik azt mondja magabiztosan mindent tud rólam. Mert értesült a sapkámról, a nagyítóról, a kabátomról meg ilyenek. Pedig a lényeg nem a megjelenésemben van, hanem a Kánonban. A lényemet a velem történtek adják, meg a következtetéseim és a cselekedeteim: Kikkel játszom? Miért? Aztán ezekből jön a hogyan. Nos, John! Ennek a magyar játszmának valószínűleg vége. Jövő héttől a cseheknek írok. Legyen már egy kis Botrány Csehországban!

- Fogadni mernél, hogy nem nyer magyar?

SH - Simán. Kitoltam velük, mint a világgal, ha épp meg akarok "halni".

Sóhajtott. Éreztem nem örült ennek.

- És fogadnál..... két évi teapénzben is?

SH - Óh, hogyne! Rendben.

(Visszahelyezi helyére a hegedű vonóját, majd elém lép. Aztán őt nézve átnyúlok a laptopom fölött. Kézfogással megpecsételjük a fogadást.)

SH - Jót tenne egy szunyókálás. Mivel nincs ügyem pótolnom kell a korábbi esetek miatt kimaradt alvást. Viszlát John! - indul kifele a nappaliból.

- Viszlát.... Te Sherlock...

SH tiltakozva távozik: - Nem. Gondolkodj! Én nem segítek semmit.

"Dehogyisnem kisapám! Nagyon is sokat segítettél."- gondolom és elküldöm a posztot a sherlock.blog.hu-ra. Mert bízom Bennetek és tudom lesz megfejtés. Leckéztessük meg ezt a nagyképű alakot!

Vigaszul azért mert megint ilyen bosszantóan zseniális volt és úgy érzem még én tartozom Nektek elnézéssel az ő viselkedéséért, meg azért mert kellemetlenül ismét igaza van... nos, hát megtoldom a Fődíjat:

Ez itt a JOHNy JOKER:

Egy karikatúrás papír diorámával, amely a Sherlock sorozat főszereplőivel készült. (A4-es papírra elfér, kivágni kell.) Egykor a BBC Sherlock híreit közlő Sherlockology is ajánlotta:

... de már rég nem elérhető, szóval nem lehet csak úgy letölteni. (Nyilván sok meg is semmisült az évek alatt.) Különlegesség.

Többet nem közölhetek, mert azért nem szeretném felrúgni a barátságom lakótársammal, de remélem segítettem és segítetek Ti is nekem. Hátha együtt kollektív intelligencia vagyunk, mint a méhek és túljárunk Sherlock Holmes lángeszén. Tévedjen csak a játék felől s legyen megfejtés. Szeretném a két évnyi teapénzt, meg, hogy a világ kevésbé lásson engem butának. Segítsetek! Számítok Rátok.

Sziasztok... és "Jó éjszakát Mr. Sherlock Holmes!"

JW