Kicsit amolyan jövő év elemző interjú SherlockExtra klubelnökkel, azonban főleg beszélgetés kedvencünkről, a nagy detektívről.

 - Milyen év vár a klubra 2023-ban?

- Nehéz, valószínűleg a legkeményebb, de ugyanúgy állunk neki, mint mindig, hogy lelkesen csináljuk, amíg lehet.

Igazság szerint én a magánéletemmel is így vagyok. Velem született két génbetegség miatt szenvedek, miattuk több gyógyíthatatlan társbetegségem van. (Naponta vannak fájdalmaim és rosszulléteim.) Ez az életben a jövőképtől meg sok olyan dologtól elvágott, ami az átlagembereknek megvan. Mégis: A klub idén 12 éves, én meg 42 vagyok. A világ energiái ezidáig láttak értéket bennünk a fenntartásunkhoz. Jó szerencse kísért és reméljük mellettünk marad. Csüggedni azért sem szabad, mert az leblokkolja az agyat. Zord időkben pedig a kreativitásunkra mindenképp szükség lesz... De amúgy a mai világban mindenkinek nehéz. Jobb időket kívánok az emberiségnek! 

- A klub anyagilag lesz kihívás?

- Nem csak, bár ugye a blog.hu ingyenes, azért az angol lapunkat fenn kell tartani, meg akadnak egyéb kiadások, mivel távol élünk egymástól például szakanyagok küldésénél postaköltség. (Az infláció miatt ezek növekedni fognak.) Viszont gond a betegségem. Aztán ott a Twitter megrendült helyzete és nekünk az is jó külföldi platform, de nem tudni megmarad-e. A legnagyobb baj, hogy 2023-tól minden feldolgozásban már úgy forgathatják ki Sherlock Holmes alakját, ahogy akarják, és ez egyenlőre a legkisebb derűre sem ad okot. 

- Nem lehet a karaktergyilkosság ellen tenni?

- Sajnos - félő már - nem lehet, bár nevezhető karaktergyilkosságnak, én művészethamisításnak vélem.

Kezdetben Conan Doyle nagyon védte a teremtményét, saját ügyvédi csapata volt, akikkel perre ment, ha jogtalanul használták a detektívét. Németországban is beperelt egy nyomdát, ami az engedélye nélkül a nyomozóról képregényt jelentetett meg. Bár győzött a bíróságon, de idővel be kellett látnia, hogy világszerte túl sok helyen használják a karakterét jogtalanul, és nincs annyi ügyvéd, pénz, idő, energia, hogy bírná ezt a missziót. Szerintem a Holmes-szal kapcsolatos rossz érzéseihez az is hozzájárult, hogy szegény egy idő után nem érezhette magáénak a karaktert, a saját vívmányát, amely negatív élménnyé vált. Úgy érezte egyszerre elvárják meg elvették tőle a figurát.

Később a lánya nem szeretett volna Sherlock Holmes Múzeumot, mert tudta apja nem szeretné a detektív ilyenféle bálványozását. Végül azonban Jean Conan Doyle maga is átadó volt Sherlock Holmes Múzeum megnyitóján. A kultúra ezen templomai még szépen ápolják apjának és hősének emlékét.

Aztán a további örökösöknél idővel jött a kötözködés, hogy már nem vér szerinti rokonok. Ezt szerintem főleg azok terjesztették róluk, akik valamiért használni akarták Holmes karakterét és csökkenteni az örökösök hírét a közvélemény előtt. Úgy gondolom az, hogy idővel olyan emberek lettek Doyle örökösei, akik beházasodtak a családba, ott éltek és gyerekeket nemzettek vagy szültek, nem távoztak a családból az nem von le semmit az érdemeikből. Ugyanúgy a Doyle família hagyományait vitték tovább, a család tagjai voltak. Semmivel sem értéktelenebbek.

Andrea Plunket próbálta még védeni a Baker Street-i detektívet. De, hogy őszinték legyünk azon kívül, hogy Sherlock Holmes ne legyen homoszexuális, szinte mindent megengedtek vagy valamiért nem tudtak tenni egyéb karaktertorzítások ellen. (Plunket tevékenységét amúgy meg sokan kifogásolják, hiszen a hírek szerint válásával kikerült a Doyle családból, meg pert is vesztett velük szemben abban a tekintetben, hogy használhatja-e a szerzői jogokat, illetve úgy tűnik akadnak nem túl fair trükkjei: Mondjuk a BBC Sherlock 3 évada táján kezdett előállni azzal, hogy neki Sherlock Holmes-ra szerzői jogai vannak. Eleve furcsaság, hogy az amerikában érvényes jogok mennyire érvényesek az angolokra.) Jövőre azoban minden jog elévül.

Egyébként úgy vélem, ha a patinánsabb külföldi Sherlock Holmes Clubok rendszeresen tiltakoztak volna egy-egy rosszabb, hamis ábrázolás ellen, (természetesen nem agresszíven, hanem hozzájuk méltóan kulturált levelekben, meg az általuk kiadott sherlockian magazinokban) az örökösök mellé állva, az  valószínűleg sokat segített volna. A filmkészítők, könyvkiadók elgondolkoztak volna mit-meddig tehetnek meg a közönség igényei szerint. De talán a sherlockian társaságok nem kaptak időben információkat, meg úgy voltak vele az örökösök majd elintézik ezen gondokat.

Viszont ezek a társaságok, ha talán nem is tudatosan, de tettek a sherlockian világ kifacsarásáért. Már Arthur Conan Doyle idejében, az 1900-as évek elején jött a Sherlockian Game, melynek résztvevői új karaktereket fantáziáltak Sherlock Holmes és Dr. Watson köré. Akkoriban ugyan nagyon hangsúlyozták, hogy ez nem Kanonikus, meg persze nem minden klubtagnak volt kötelező részt venni ilyen különálló eseményeken, de ha bele gondolunk ők is kitaláltak húgot, feleséget, fiút meg egyéb rokonokat magányos Holmes-unknak, mint a mai szerzők. Ám akkoriban jobban tudatosult az emberekben, hogy ezeknek nincs közük az eredeti történetekhez, mint a modernebb időkben. Manapság sokan amit képernyőn látnak, vagy könyvben, újságban olvasnak inkább készpénznek veszik. Belenőttünk egy virtuális képi világba, mely roppant élethűnek látszik. Ebből akadtak gondok a Szulejmán vagy A Korona sorozatnál, de az 1986-ban megjelent Disney mesefilmet a Basil, a híres egérdetektívet is tömegek hitték az eredeti történetnek vagy ahhoz igen hűnek. Holott nem Kanonikus.

Én Jeremy Brett briliáns Sherlock Holmes-át előbb ismertem, mint Conan Doyle írásait, és mikor olvastam meglepett, hogy a Doyle-féle Holmes vidámabb, udvariasabb, nyugodtabb. Nagyon sok oka van annak, hogy a Granada sorozat miért tért el, akár életadta kényszerből, akár zseniális művészi húzással (Mindez egy külön téma, külön cikk vagy cikksorozat lesz majd!) -, de őszintén bevallom rendkívül szimpatikus volt Conan Doyle eredeti hősének a képe. Ritka olyan kiegyensúlyozott, felnőtt, felelősséget vállalni tudó, érzelmi intelligenciával rendelkező ember, mint a skót író Sherlock Holmes-a. (Mindettől függetlenül az orosz Livanov-féle sorozat mellett, a Granada feldolgozása tekinthető a filmvilágból igen közelinek az eredeti sherlockian világhoz, Doyle karakteréhez és ez Michael Cox rendező-producer, valamint Jeremy Brett nagy érdeme - míg a világhírű író teremtménye igazi példakép.)

A modern időkben mikor megjelent a BBC Sherlock, az írók, Steven Moffat meg Mark Gatiss számára elég volt nyilatkozatokban azt hangoztatni, hogy ők nagy Sherlock Holmes rajongók. Ez és, hogy mögöttük állt a világhíres BBC a tinikben azt az érzést keltette, hogy ez tökre az a detektív, akit Doyle megírt, csak modernizálva. Az első rész, A Study In Pink után több idősebb sherlockiannak ugyan nem tetszett az agresszívebb Sherlock, de erre Moffat-ék előálltak azzal, hogy a mai kegyetlen, feszült világban ez a férfi még ideges, ám a történetek során fejlődésen megy át és egyre Doyle-szerűbb lesz. Ezzel sokak aggodalmait lenyugtatták – nem tagadom, akkoriban az enyémeket is – aztán a szép ígéretből nem lett semmi. Sherlock ugyan a további évadokban érzelgősebb lett, de nem nevezném a Kánonból ismert férfinak. Igaz, a 2 évad után már magával a történetükkel se tudtak mit kezdeni Moffat-ék, hatalmasat zuhant a sorozat színvonala… Ám Sherlock Holmes egy olyan remekmű, aki nagy művészeket tud világhírűvé tenni, lásd Conan Doyle, Sidney Paget. Azzal szoktam vigasztalni magam, hogy a BBC Sherlock főérdeme, a világban betöltött célja az volt, hogy Benedict Cumberbatch-et világsztárrá tette - ám sajnos a detektívnek sok vonatkozásban ártott.

Mivel mi kis ország vagyunk és késve, máshogy ért el hozzánk Doyle hőse, mint a nyugaton, akkor tehetnénk az eredeti karakter értékeinek védelmében hatékonyan, ha nem csak erős rajongói bázis, de egy Sherlock Holmes kiállítás és hatalmas, korrekt médiahátszél lenne tartósan mögöttünk, ami szerintem nem várható. Bevallom kicsit az én hibám is, mert fizikai állapotom miatt nem vagyok képes minden megkeresést vállalni, sőt mini médiaszerepléseket (mondjuk 6-7 perces kapkodós reggeli műsorbeli interjút) nem is fogadok el. Ezért van szabályzat a médiaszerepléseknél. Szerintem Sherlock Holmes túl értékes ahhoz, hogy felszínesen foglalkozzunk vele. Van segítőm, aki meg nem is szeret szerepelni, be nem merne vállalni médiaeseményt. Neki ilyen a személyisége és ezt elfogadtam, tiszteletben tartom - igazából én is hasonló vagyok, megértem. Ugyanakkor a blog.hu és az Index nagyon rendes, hiszen bár főleg közéleti híreket szeretnek közölni, ami a főprofiljuk, azért elég gyakran megjelentetik posztjainkat, amiért csak hálásak lehetünk. Mikor megnyitottam ezt a blogot olvastam erről az általuk kínált kiemelési lehetőségről, de igazából sosem hittem, hogy ez a megtiszteltetés minket is érhet. Köszönet érte. 

- A blogszerkesztésnél mi a fővezérelv?

- Akkor írunk, ha van mit. Csak azért nem kezdünk posztnak, hogy legyen kint valami. Igyekszünk becsempészni olyan információkat, amiket a magyar rajongók talán még nem ismernek. Próbáljunk a bohémabb posztok után adni a komolyabbakat, például az egyetemi előadásokat. 

Tudom ez utóbbi - mármint az ilyen online előadások - bánatunkra még a legnépszerűtlenebbek követőink körében, ám Sherlock Holmes valójában nem pusztán popkulturális ikon, de az egyetemes tudás, a művészet csúcsának része is és mindig célunk volt meg lesz ezen mélyebb értékeit bemutatni. A tengernek sem csak a felszíne szép, hanem az a különleges világ is, ami alatta létezik.

Sokan szeretnék megtanulni Sherlock Holmes gondolkodásmódját. Viszont ez nem olyan, hogy nézünk két filmet vagy olvasunk hét bulvár cikket róla, azután varázsütéssel a fejünkbe száll. Az életben mindenhez kell, így a tudáshoz is, amit a Baker Street-i lángész használt: kitartás, munka, szorgalom, amíg az agyunk bírja.

- Tehát akkor a jövőben…?

- Azt tesszük, mint Sherlock: dolgozunk. Nyilvánvalóan húzzuk tovább. (It’s Elementary.) És reméljük kedves olvasóink velünk maradnak. Mindenkinek jó szerencsét!

Az interjút készítette: Péter