A cikket Karikó Katalin Nobel-díja inspirálta, ezúton gratulálunk a magyar-amerikai kutatóbiológusnak
Kedves Olvasók!
Az emberiség történelmében tengersok zseniális tudós létezett és létezik. Ezek közül a lángelmék közül azonban csak kettő érte el, hogy neve a "Zseni" szó szinonimája legyen, vagyis ők maguk a nagybetűs Zsenik: Albert Einstein és Sherlock Holmes. Utóbbitól ez azért szép, mert fiktív detektívként Holmes sohasem létezett, illetve előbb elérte ezt a jelzőt, mint maga Albert Einstein.
Holmes rendkívüli hatással volt és van a tudományos életre: Beindította a kriminológiát, például íráselemző képessége 41 évvel megelőzte az FBI-t, és az Albany Egyetem kémikusai úgy vélik, hogy Holmes vérelemző vizsgálata ismét forradalmasíthatja a bűnügyi helyszínelést, illetve a gyógyászatban az egészségügyi állapotfelmérést, diagnózist. Sherlock-ról neveztek el egy kisbolygót (5049 Sherlock - ideiglenes jelöléssel 1981 VC1, ami a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida), valamint a NASA Perseverance marsjárójának analizáló műszerét [SHERLOC = Scanning Habitable Environment with Raman & Luminesce for Organics & Chemicals, melynek kameráját Watson-nak hívják). Továbbá Conan Doyle hősének nevét viseli egy izraeli katonai kémszoftver, meg egy genetikai betegségeket kimutató diagnosztizáló módszer. (Sherlock Biosciences - CRISPR)
Cikkünk betekintést enged abba, hogy milyen kapcsolata van Sir Arthur Conan Doyle világhírű hősének és a tudományos élet legrangosabb elismerésének, melyet Alfred Nobel svéd vegyész, iparos, mérnök alapított.
1. Nobel-díjasok társaságában
Sherlock Holmes 2002-ben kitüntetést kapott a Royal Society of Chemistry-től (, vagyis a Királyi Kémiai Társaságtól), mivel a nyomozó kalandjai során elsőként alkalmazta a kémiát bűnügyi nyomozások eszközeként.
A rangos elismeréssel Sherlock Holmes lett a világon az első kitalált személy - és úgy tudjuk azóta is az egyetlen - aki fiktív mivolta ellenére kitüntetésben részesült. Ezzel a briliáns bűnmegfejtő bekerült a Királyi Kémiai Társaságba, mely rendszerint Nobel-díjasokat és akadémikusokat fogad tagjai közé.
Dr. David Giachardi, a Királyi Kémiai Társaság vezérigazgatója a következőket mondta: "Természetesen Sherlock Holmes nem létezett, annak ellenére, hogy itthon és külföldön emberek milliói vágyakoztak rá, akik követték tetteit könyvekben, televízióban, rádióban és mindazonáltal a Holmes-legenda értéke ma és a korábbi évtizedekben is mélyreható, kézzelfogható erkölcsi hasznot hozott a társadalomnak, emellett rendkívüli szórakoztató értéket is jelent, amely hat-hét generáción át folytatódott."
Hozzátette: "Különösen érdekel bennünket a kémia iránti szeretete, és az, ahogyan ezt a tudást a közjó érdekében használta, szenvedélytelenül és analitikusan alkalmazva. Más olyan személyes tulajdonságokat is megtestesített, amelyeket a társadalom a mai törvénytisztviselőkben keres - a személyes egyenességet és a bátorságot. A múlt hónapban a Royal Society of Chemistry kitüntette Sir Alec Jeffreys-t az érdemeiért, akinek munkája az 1980-as években a DNS-ujjlenyomatok bűnügyi felderítésben való alkalmazásához vezetett. Sir Arthur Conan Doyle azonban Holmes révén 136 évvel ezelőtt már előrevetítette a kémia felhasználását a bűnözés elleni küzdelemben."
2. Aki Nobel-díjast inspirál
A 2017-es irodalmi Nobel-díjat Kazuo Ishiguro kapta, "aki nagy érzelmi erejű regényeiben feltárta a világgal való kapcsolatunk illuzórikus érzése alatt húzódó szakadékot".
Ishiguro 1954-ben született Nagaszaki városában, Japánban. Hat évvel később családja az angliai Surrey megyei Guildford-ba költözött, amikor apja kutatásba kezdett a National Institute of Oceanography-ban.
A fiatal Ishiguro Surrey-ben fedezte fel először Sherlock Holmes-t. Mielőtt megtalálta a Holmes történeteket a helyi könyvtárban, sok más fiatal fiúhoz hasonlóan szinte egyáltalán nem olvasott könyveket.
Egy korábbi, 2015-ös interjúban Kazuo Ishiguro azt mondta a New York Times riporterének:
"Úgy 9-10 éves lehettem, és nemcsak megszállottan olvastam Holmes-ról és Watson-ról, de elkezdtem úgy viselkedni, mint ők. Elmentem az iskolába, és olyan dolgokat mondtam, mint például: 'Imádkozzatok, üljetek le' vagy 'Ez nagyon különös'. Az emberek akkoriban ezt csak annak tulajdonították, hogy japán vagyok."
Nem sokkal később saját történeteket kezdett írni. Megalkotta a Mr. Senior nevű James Bond típusú kémet, de amikor Sherlock Holmes-ba is nagyszerűen belejött, elkezdett tiszteletből egy viktoriánus detektívtörténet írni, ami úgy kezdődött, hogy megérkezett egy ügyfél, aki elmesélt egy hosszú történetet.
Ez a Sherlock Holmes ihletésű általános iskolai írás későbbi életében is hatással volt rá, mint íróra:
"Jó móka volt, és arra késztetett, hogy a történeteket könnyed dolgokként képzeljem el. Azt hiszem, ez megmaradt bennem. Sosem ijesztett meg a gondolat, hogy muszáj kitalálnom egy történetet."
3. Akitől a Nobel-díjas is idéz
Régen tudósok és laikusok "nyilvánvaló tény"-ként kezelték, hogy nem élnek baktériumok a gyomorban, mivel úgy vélték a gyomorsav villámgyorsan kiirtja az oda bekerülő egysejtűeket.
John Robin Warren ausztrál patológus azonban a gyomorfekély okát kutatva baktériumkolóniákat fedezett fel a gyomorfekély helyén. Ezután kapcsolatba lépett a szintén ausztrál Barry Marshall klinikai mikrobiológia professzorral, aki korábban már sikeresen tenyésztette az addig ismeretlen Helicobacter pylori baktériumot - bár ezt a tudományos világ nem hitte el Marshall-nak. Warren és Marshall 1982-ben bebizonyította, hogy a betegek csak akkor gyógyíthatók meg, ha a baktériumokat eltávolítják. Ezt ma már antibiotikumos kezeléssel érik el, így a gyomorfekély már nem krónikus betegség. A két doktor élettani és orvosi Nobel-díjban részesült 2005-ben.
A díj átvételekor tartott beszédében John Robin Warren Sherlock Holmes-ot idézte: " Nincs semmi megtévesztőbb egy nyilvánvaló ténynél. "
4. Amikor "Sherlock" nyert Nobel-díjat
2013-ban különleges vívmányért, „a komplex kémiai rendszerek többszintű modelljének kifejlesztéséért” Martin Karplusz és Michael Levitt tudóstársaival együtt Arieh Warshel lett kitüntetve. Arieh Warshel egy izraeli-amerikai biokémikus, akit szakmájában "a Kémia Sherlock Holmesa"-ként neveznek.
5. Amikor "Sherlock" a "felettese" egy Nobel-díjasnak
Életünk akkor kezdődik, amikor a megtermékenyített petesejt osztódik és új sejteket képez, amelyek viszont szintén osztódnak. Ezek a sejtek kezdetben azonosak, de idővel egyre változatosabbá válnak. Sokáig azt hitték, hogy egy érett vagy specializálódott sejt nem térhet vissza éretlen állapotába, de később bebizonyosodott, hogy ez helytelen. 1962-ben John Gurdon eltávolította egy béka megtermékenyített petesejtjének magját, és egy ebihal béléből vett sejt magjával helyettesítette. Ez a módosított petesejt új békává nőtte ki magát, bizonyítva, hogy az érett sejt még mindig tartalmazza az összes sejttípus kialakításához szükséges genetikai információt.
John Gurdon 2012-ben élettani és orvosi Nobel-díjat kapott felfedezéséért.
A Cambridge-i Egyetem Tudományos Fesztiválján, a Cambridge Science Festival-on 2013 március 11 és 24 között John Gudron volt "a sztár attrakció". (Ez a jelző nem cikkírói szenzációhajhászás, az egyetem említette így saját weboldalán).
A tudós "felettese", a Cambridge Science Festival "vendégigazgatója", az akkor már világhírű Sherlock színész Benedict Cumberbatch volt.
„Színészként, aki kutatta Stephen Hawking-ot, Heisenberg-et és mind Frankenstein-t, mind pedig az ő alkotását, régóta rajongok a tudomány minden területéért” – mondta. Hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy a közvéleményt bevonják a tudományba, amely „gyakran ijesztőnek és távolságtartónak tűnik”, és hozzátette, hogy „egy ilyen kiterjedésű és elérhető fesztivál rendkívül fontos hidat képez a tudomány és a nyilvánosság között."
Cumberbatch a fesztivál bizonyos eseményeit úgy említette, mint amelyek már előre felkeltették a figyelmét. "Mint Sherlock Holmes szerepét megformáló személy, természetesen különösen várom Jim Woodhouse professzor március 8-i előadását arról, hogy miért olyan nehéz hegedülni, valamint március 16-án a Központi Tudományos Könyvtárban a tetthely szimulált helyszínén próbálhatom ki a valós életben szerzett következtetési képességeimet. "
Benedict Cumberbatch továbbá így nyilatkozott: „Örülök, hogy a 2013-as Cambridge-i Tudományos Fesztivál vendégigazgatója lehetek. Úgy gondolom, hogy a tudomány és a vele való elkötelezettségünk döntő válaszúthoz érkezett. Legyen szó a betegségek elleni küzdelemről sejtszinten, az éghajlatváltozás elleni küzdelemről, az élelmiszer- és energiaválságok megoldásáról, az univerzum külső régióinak felfedezéséről vagy egyszerűen az online vásárlás megkönnyítéséről – a tudomány és a technológia egyre inkább szerves részét képezi mindennapi életünknek.”
A Cambridge-i Tudományos Fesztiválra az egyetem különböző pontjain került sor. Több, mint 200 eseményt szerveztek a tudomány iránt érdeklődő, minden korosztályú és képességű ember számára. Ezek a gyakorlati bemutatóktól a világ legnevesebb tudósai által tartott előadásokig terjedtek. Az oktatási intézet vezetői és hallgatói egyaránt úgy vélték kiváló ötlet volt Cumberbatch felkérése, aki számos fiatal érdeklődését felkeltette a tanulás iránt.
- VÉGÜL, DE NEM UTOLSÓSORBAN:
6. MIKOR CONAN DOYLE LEKÖRÖZÖTT EGY NOBEL-DÍJAST:
Az alábbi írást Howard Markel, MD, PhD orvos, orvosoktató és orvostörténeti professzor, az Orvostörténeti Központ igazgatójának cikkéből idézzük:
" 1890. augusztus 4-én II. Vilmos császár 6000 orvost hívott meg a világ minden tájáról a 10. Nemzetközi Orvosi Kongresszusra Berlinbe. A programban a korszak orvosi szupersztárjainak hosszú listája szerepelt.
A legnagyobb érdeklődéssel várt előadás augusztus 6-án délután hangzott el. Az előadó nem volt más, mint Dr. Robert Koch, a higiénia és bakteriológia kiváló professzora a Berlini Egyetemről. Koch világhírét annak köszönhette, hogy feltárta a lépfene (1876-ban), a tuberkulózis (1882) és a kolera (1883) mikrobiális eredetét. Négy "Koch-féle posztulátuma", amelyek tudományos keretet állítottak fel annak bizonyítására, hogy egy adott mikroba egy adott fertőző betegséget okoz, forradalmasította az orvostudományt.
A fullasztóan forró előadóteremben ülő orvosok nem csalódtak. Dr. Koch bejelentette, hogy olyan nyirokfolyadékot nyert ki betegeiből, amely szerinte "a tuberkulózis ellenszere" lehet. Egy olyan világban, amelyet távírók és számtalan, különféle kiadású újságok kötöttek össze - valamint egy olyan világban, amelyben a tuberkulózis nagyon gyakori megbetegedés és vezető halálok volt -, Dr. Koch felfedezéséről világszerte széles körben beszámoltak az orvosi folyóiratok, magazinok és újságok.
Dr. Koch azonban nem volt sarlatán. Mind előadásában, mind annak közzétett változataiban gondosan ügyelt arra, hogy egyértelműen kijelentse, hogy nem fedezte fel a TBC "gyógymódját". Ehelyett arról számolt be, hogy "gyógyszere" elpusztította a szövetet, amelyben a tuberkulózis baktérium megtelepedett, így remélhetőleg az egész beteg terület egyszerűen leválik, majd köhögéssel kiürül. Koch azt is gondosan kijelentette, hogy a szer "nem túl előrehaladott" esetekben működik a legjobban, bár elmélete szerint a nagy tüdőüregekkel rendelkező betegeknél is hasznos lehet. Azonban csak kevés újságcikk említette meg ezeket a figyelmeztetéseket.
Az egyik személy, aki olvasott Dr. Koch felfedezéséről, Arthur Conan Doyle volt, egy fiatal háziorvos, aki egy kezdő praxist vezetett az angliai Southsea-ban. A pácienseivel való találkozások között eltelt hosszú szünetekben az orvos töltőtollat ragadott, és gyönyörű esszéket, történeteket, sőt regényeket írt. 1887-ben adta ki első, "Tanulmány vörösben" című regényét, amely a "Beeton's Christmas Annual"-ban jelent meg. A "Tanulmány vörösben" egy lebilincselő történet volt, amely megismertette a világgal a detektívet, aki jellegzetes sapkát és köpenyt viselt, pipázott, és a bűnügyeket az általa "deduktív következtetés" nevezett módszerrel oldotta meg, amely valójában az orvosi diagnosztikai megközelítésen alapult. 1924-es önéletrajzában Doyle Koch bejelentését és az azt követő eseményeket "fordulópontnak" nevezte.
Alig néhány órával azután, hogy elolvasta Koch fordítását, Doyle elrohant otthonából, és vonatra szállt London felé, abban a reményben, hogy minél hamarabb Németországba juthat. Később így emlékezett vissza: "Nem tudtam világosan megindokolni, de ellenállhatatlan késztetés volt, és azonnal elhatároztam, hogy elmegyek. Ha ismert orvos vagy specialista lettem volna, ez érthetőbb lett volna, de tulajdonképpen nem érdekeltek különösebben a saját szakmám legújabb fejleményei".
Londonban Doyle találkozott W.T. Snead-del, a népszerű Review of Reviews magazin szerkesztőjével. Miután felajánlott egy cikket Koch felfedezéséről, Snead jóváhagyta, és ajánlólevelet adott a fiatal orvos-riporternek néhány prominens berlinihez, akik segíthetnek neki. Doyle hajóval kelt át a La Manche-csatornán Franciaországba, majd vonattal utazott Berlinbe, ahová november 16-án érkezett meg. Doyle gyorsan eljutott az egyetemre, ahol Koch kollégája, Dr. Ernst von Bergmann a tervek szerint másnap reggel bemutatta a tuberkulózis elleni gyógyszert. Doyle komoly akadályba ütközött, amikor megtudta, hogy Bergmann klinikai bemutatójára "egyszerűen nem lehetett jegyet kapni, és sem pénzzel, sem érdeklődéssel nem lehetett megszerezni". Doyle ezután bejelentés nélkül megjelent Koch otthonában. Dr. Koch komornyikja közölte vele, hogy a professzor nem elérhető. Ahogy Doyle később elmesélte: "A Berlinben tartózkodó angolnak, sőt a németnek is, jelenleg sokkal könnyebb találkozni Koch bacillusával, mint akár csak futó pillantást vetni felfedezőjére".
November 17-én Doyle visszatért a Berlini Egyetemre, abban a reményben, hogy meghiúsíthatja az előadást. Sem a kenőpénzek, sem a jegyszedő megkerülésére irányuló ügyetlen próbálkozásai nem biztosították számára a bejutást. Ennek ellenére az elszánt Doyle türelmesen várta, hogy Dr. Bergmann megérkezzen. Amikor megérkezett, Doyle fizikailag az orvos útjába vetette magát, megállítva ezzel a professzor kíséretét alkotó többi orvost is. "Ezer mérföldet utaztam. Nem jöhetek be?" - könyörgött Arthur. A kérdés megállásra késztette a főorvost, és gőgösen válaszolt: "Az én helyem az egyetlen szabad hely, szeretné esetleg átvenni?" Conan Doyle azok gúnyolódásától megalázva, akiknek volt jegyük, elhagyta a kórházat.
Szerencsére egy Henry J. Hartz nevű detroiti tuberkulózis-specialista megígérte, hogy még aznap délután találkozik Conan Doyle-lal, és megosztja vele a bemutatóról készült feljegyzéseit. Sőt, másnap reggel Hartz bekísérte Doyle-t Bergmann klinikai osztályára, hogy megvizsgálja azokat a betegeket, akik a Koch-féle nyirokfolyadékból kaptak. A klinikai adatok elemzése után egy napon belül Doyle megdöbbentő következtetésre jutott: "Az egész dolog kísérleti és korai volt" - írta először egy szerkesztői levélben, amelyet a London Daily Telegraph 1890. november 20-i számában tett közzé, majd még határozottabban a Review of Reviews című folyóiratban megjelent hosszú cikkében, amely ugyanezen év decemberében jelent meg. Miközben a világ többi része a tuberkulózis leküzdéséről szóló híreknek örült, Doyle azzal érvelt, hogy a "Koch-nyirok" ugyan eltávolítja a beteg szövetek nyomait, de a halálos baktériumokat "mélyen a megszállt országban hagyja". Doyle azt állította, hogy valódi értéke a "csodálatra méltó segítség a diagnózis felállításában", mivel "egyetlen injekció" segítségével az orvosok véglegesen eldönthetik, hogy a beteg "valamilyen formában érintett-e tuberkulózissal".
Doyle-nak teljesen igaza volt a következtetéseivel kapcsolatban. A Koch-nyirokfolyadék, vagy amit ma tuberkulinnak nevezünk, lényegében a tuberkulózis-mikrobák tiszta tenyészetének glicerines kivonata volt. A sokkal biztonságosabb tisztított proteinkivonat (PPD) teszt kifejlesztése előtti évtizedekben ez a "nyirok" alapvető diagnosztikai eszközzé vált annak kimutatására, hogy egy személy valóban fertőzött-e a tuberkulózis baktériumával vagy sem.
Néhány hónappal később, 1891 elején, miután több, nagy nyilvánosságot kapott kezelés sikertelennek bizonyult és néhány haláleset is történt az úgynevezett „gyógyszer” alkalmazásával kapcsolatban, Dr. Koch nyilvánosan visszavonta korábbi bejelentését. Kifejtette, hogy a nyirokfolyadék kiváló eszköz a tuberkulózis diagnosztizálására, de a "fehér pestis" tényleges gyógyítása még nagyon távoli lehetőség.
Még 133 év távlatából is nehéz nem csodálkozni azon, hogy Doyle milyen gyorsan rájött a dologra, míg Dr. Kochnak, a világ egyik legelismertebb orvosi nyomozójának több hónapba telt, mire felismerte tévedését.
Ez nem volt "egyértelmű" eset. De még egy okkal több – nem mintha szükségünk lenne még több okra -, hogy megünnepeljük Sherlock Holmes megalkotójának, Sir (és doktor) Arthur Conan Doyle-nak éles elméjét. "
7. KONKLÚZIÓ:
A tanulság nem lehet más, mint egy rövid összegzés, ami a BBC Sherlock sorozatának mottója volt: "Gondolkodni az új szexi"
... ja, és Nobel-díjat teremhet. :-)
Cikkszerzők: Dr. Watson és SherlockExtra
Cikkünk szerzői jogvédelem alatt áll.
Tisztelettel: a Magyar Sherlock Holmes Club
Lehet jelentkezni az Október 18-ai Klubtalálkozónkra - a képre kattintva:
Sherlock Holmes Találkozó nem csak klubtagoknak
A CIKK FORRÁSAI:
1, Nobel-díj honlap: nobelprize.org
2, Royal Society of Chemistry - rsc.org
Sherlock Holmes honorary fellowship
3, I hear of Sherlock Everywhere - ihearofsherlock.com
Nobel Prize Winner Kazuo Ishiguro: Inspired by Sherlock Holmes
4, quotefancy - quotefancy.com
When Robin Warren accepted his Nobel Prize...
5, University of Southern California - USCDornsife
A Nobel Victory - Dubbed the “Sherlock Holmes of chemistry,”
Arieh Warshel’s creativity and perseverance lead to the Nobel Prize
6, VARSITY - varsity.co.uk
Benedict Cumberbatch to guest direct Cambridge Science Festival
7, University of Cambridge - cam.ac.uk
Nobel Prize winner John Gurdon will be one of the star attractions at
this year’s Cambridge Science Festival – which features
Sherlock Holmes star Benedict Cumberbatch as its Guest Director.
8, PBS - pbs.org
How Dr. Arthur Conan Doyle cracked the case of the tuberculosis ‘remedy’
9, Korábbi cikkeink innen a blogról - sherlock.blog.hu
10, Fotók, képek: internet
