Sziasztok! 2023 január 1-gyel megszűntek Sir Arthur Conan Doyle szerzői jogai az utolsó még védett Sherlock Holmes történetekre is. Szeretném megköszönni SherlockExtrának, a Magyar Sherlock Holmes Club elnökének, hogy ismét interjút ad nekem.
- Szívesen. Neked mindig. Ráadásul a bloggal saját médiafelületünk van erre és ez a téma különösen fontos.
- Ti bírni fogjátok az új évet, 2023-mat?
- Nehéz lesz, de azon vagyunk: "Menjen!" Sőt! Szeretnénk segíteni Sherlock Holmes rajongóit azzal, hogy hamarosan megmutatjuk hogyan készül a Sherlockita. Ez a kedvencünk öltözékéhez kísértetiesen hasonló jelmez lesz, de baráti áron, Sherlock Holmes kosztümhöz lényegesebb olcsóbban elkészíthető. Lesz olyan verziója, melyet varrni sem kell, viszont aki akar egyedi megjelenést is megtervezhet. Közeleg a Farsang, így ezért is aktuális lesz.
- Ez remek.
- Szerintem is. Nekem is lesz egy. Fekete.
- Ez a hétvége azon túl, hogy új évbe fordultunk, a Sherlockian-ok életében azért is fontos, mert Sir Arthur Conan Doyle szerzői jogai lejárnak a detektívről írt műveire. Örülsz neki?
- Nagyon nem. Mi többször foglalkoztunk a Doyle örökösökkel, közismert, hogy perek is voltak ezügyben. Az első pereket pedig maga Arthur Conan Doyle indította teremtménye védelmében. Doyle sorra nyerte a pereit, az örökösök nem mindig. Az utóbbi időkben a bírókat kevésbé érdekelte egy világhírű író szellemi hagyatéka, művészeti alkotása és az ítélethozók gyakran bele sem gondoltak minden felborítása mihez vezet a világban.
Sherlock Holmes alakját, már jó ideje kifordítják, most már az a kevéske visszatartó erő, ami - ha nem is mindenkit, de - egyeseket visszafogott: megszűnik.
Amúgy rég megszűnt a könyvkiadók, filmgyártók azon igénye is, hogy a művészeti értékekhez ragaszkodjanak, vagy számonkérjék a szerző milyen ismeretekről rendelkezik a nagy detektívről. Olyan ember is kiadhatott könyvet, aki azzal sincs tisztában, hogy mi Sherlock Holmes lakcíme, hiszen mikor kamerába interjút adott rossz címet nevezett meg. Pedig ha interneten lusta is volt kutakodni vagy a Kánonban utánanézni, azért a világhírű mozifilmekből és tévésorozatokból tudhatná. 
Baker Street 221B
Persze senkinek sem kell tudósnak lennie Sherlock Holmes ügyében, bárki hibázhat, Holmes történelme nagyon hatalmas, de az illető rendszeresen teszi ezt a népszerű detektív kapcsán alapvető dolgokban és sajnos a médiában Sherlock Holmes szakértőnek van beállítva, meg könyve jelenhetett meg.
… és egyenlőre igen tartok a beharangozott transznemű színész által készített sorozattól, a Sherlock lányától is. (Kapcsolódó cikk: Transznemű komikus lesz Benedict Cumberbatch helyett)
- Úgy tudom ez a homoszexuális és transzgender kérdés külföldön is mélyen érinti Sherlock Holmes lelkes rajongóit.
- Igen, mert Doyle hőse egyik sem volt. Ettől még ilyen nemi identitású emberek nyugodtan lehetnek rajongói, vannak is, mint mondjuk Mark Gatiss vagy Stephen Fry. Utóbbinak nagy halánk azért, mert hangoztatja, hogy Holmes nem vonzódott a neméhez. Ebből is jól látszik: Mindez nem a melegek ellen megy, csak mi sherlockian-ok jelezzük, hogy Holmes nem volt az. Toleránsak vagyunk, elfogadnánk, ha Holmes a férfiakat szerette volna, de mivel nem tette elfogadjuk, hogy ő olyan életet szeretet, melyben a munkájához vonzódott, számára az volt az élvezet és az életcél. A mai szexuálisan túlfűtött világban a legtöbben nem értik, hogy ilyen létezik, pedig ez az aszexualitás. Ez is egy kisebbség, olyan ami nem árt senkinek, el lehetne fogadni. Az angol néphagyományban és irodalomban sem ismeretlen ez a helyzet. Russel Crowe színésszel készült egykor egy dokumentumfilm Robin Hood-ról - egykor magyar nyelvű dokumentumfilm csatorna is lehozta -, abban mesélték, hogy a tolvajok fejedelme sem élt heves nemi életet. Legalábbis nem szerelmi kalandjáról szólt a legendája. Amit mi szerelmének Marian-nak ismerünk, az egykor Szűz Mária volt – amíg át nem írták romantikus szerzők. Eredetileg azt jelentette, hogy Robin Hood vallásos volt és hitt a Szűz Anyában. Ez egy jó példa, hogy miért kéne az eredeti tulajdonságait meghagyni karaktereknek. Míg Robin Hood esetleges szerelme nem mond semmit arra vonatkozóan Robin miért akar jó cselekedeteket elkövetni, addig a vallásossága megjelöli az okot, jobban megérthetjük a motivációját. Ugyanígy Holmes-nál is meg kéne hagyni, hogy számára fontos a gondolkodás és, hogy hasznos hivatást végezzen. Szerelmes karakterekkel már tele a világ, és még annyi újat ki lehet találni belőlük, de racionálisan gondolkodó, világmentő hős kevés van. Meg kéne hagyni a páratlan erényeiket, hisz ők ezekért különlegesek, példamutatók. Amúgy, ha már irodalom: Poirot, Dupin se nős és azt is el tudjuk fogadni, ha egyedülálló nők, mint Jessica Fletcher, Miss Marple nyomoznak. Mindez arra utal, hogy vannak személyek, akiket leköt a nyomozás izgalma, jobban, mint a társkeresés. Más kitalált detektívektől vagy élő nyomozóktól elfogadjuk ezt, ám Sherlock Holmes-tól új szerzők rendszeresen elveszik ezt a jogát, általában azért, mert ő a legnépszerűbb, a detektívkirály és szerelmi szállal jól lehet fedni, hogy a megírt bűntény nem a legjobb.
A mai világban az emberek elkeseredettek és nagyon a szórakozásokba menekülnek. Pedig azokat a problémákat, amik elől menekülni próbálnak (háború, mértéktelen környezetszennyezés vagy kevés emberismeretből és rossz kommunikációból adódó viták stb.), nos ezeket a gondokat valószínűleg nem fiktív szerelmes hősök, meg bulik és sárkányos videójátékok oldják meg. Hanem olyan élő embereknek lesz erre esélye, akik mernek szembenézni a félelmeikkel, feltárni a problémák okát, majd megoldásokat kidolgozni rájuk. Olyanok, akik logikusan gondolkodnak, folyamatosan tanulnak meg kitartóan dolgoznak, mint Sherlock Holmes. A Baker Street-i géniusz egy kitalált figura, nem vele tolunk ki, ha eltorzítjuk, hanem Conan Doyle-lal, a művésszel, aki kitalálta, valamint a jelen embereivel és a jövő generációival.
Amíg Sherlock nyomozási képességein van a hangsúly, addig rengeteg embert inspirál arra, hogy rendőrnek, törvényszéki szakértőnek, jogásznak vagy bírónak álljanak. Ha ezt a képességét Holmes-nak kiírtjuk, az említett hivatalos szerveknél világszerte még kevesebb lesz az utánpótlás, bolygónk pedig még kaotikusabb hellyé válik. Ha Holmes szerelmes álmodozó vagy félkegyelmű, nevetnivaló idióta, akkor elvesszük tőle azon példamutató tulajdonságát, amire arra ösztönöz gyermekeket, felnőtteket, hogy a világot felfedezni és tanulni róla jó és érdemes. Okulni meg kitartani megéri.
- De azért ne legyen homoszexuális az őt játszó színész?
Ezt nem mondtam. Nem vagyok homfób. Volt, ha nem is közvetlen felettesem, de főnököm, aki a férfiakat szerette. Művelt, ápolt, udvarias, művészlelkű ember volt. Kedveltem a humorát, jó szívvel emlékszem rá. Ha azt kérdik tőlem Holmes legyen homoszexuális vagy nő, vagy játssza egy gyerek, esetleg egy eszkimó, akkor nem értek ezekkel egyet, mert egyik sem volt; mire csodált képességei beértek – amivel Conan Doyle megmutatta őt, már - felnőtt angol férfi volt, aki a munkájának élt.
Viszont, ha azt kérdik meleg színész játszhatja-e Sherlockot az elől nem zárkózom el… Egyszer, régen elcsíptem egy interjú végét egy világhírű tudóssal. Én nem ismertem őt, a gondolatai fogtak meg. Ő azt mondta szexuális alapon nem húzhatunk mércét bizonyos dolgokban. Például, ha azt mondanánk ilyen alapon ítéljünk, akkor istenítenünk kellene szexuális erőszakot elkövető bűnözőket, vagy nem bűnöző, de csapodár házastársakat - közben meg lenézni, kizárni Mahatma Gandhit vagy Teréz Anyát, akik nem éltek nemi életet. Vagy John F. Kennedy azért volt jobb elnök, mert többet szeretkezett? Ugye nem?! Tehát nem lehet ez a mérce.
Sherlock Holmes azt tanítja ne legyünk előítéletesek. Őt több, mint 8000 színész játszotta már el, volt köztük aki homoszexuális vagy biszexuális volt. Utóbbira remek példa Jeremy Brett, akinek az első házassága pokoli volt, így mikor Svájcban forgatta Holmes és Moriarty küzdelmét, akkor kezdett el férfiakhoz fordulni csalódottságában. Ha a szexualitás alapján történő kirekesztést játszanánk, mondván férfiakkal kezdő férfi ne legyen a legendás detektív, akkor a világ kevesebb lenne az ő csodálatos Sherlock Holmes-ával.
Jeremy Brett szintén abban hitt Stephen Fry-hoz hasonlóan, hogy a művészetben is fontos az igazság, ő is jelezte, amikor tehette, hogy Holmes nem volt meleg. Csak az igaz barátság már eléggé kihalt a modern világban, így sokan nem értik, hogy Watson és a nyomozó közt barátság és munkakapcsolat állt fent.
Egy igazi művész tiszteli más művész páratlan alkotását. A Sherlock lányától nem a főszereplő színész miatt, hanem a tartalma miatt félek, hiszen az eddig közzétett információk szerint Sherlock Holmes, a nagy nyomozó megint képtelen lesz önmaga megoldani bűneseteket. Pedig elfogadni meg megtartani azt, hogy Conan Doyle a detektívet a logika emberének teremtette, egy sikeres, úttörő bűnmegfejtőnek: az nem lenne nehéz. Vannak újrafeldolgozások, ahol ez sikerült, ám sajnos ilyen kevés akad. Ugyanez a helyzet Sherlock Holmes paródizálásval is, annak szintén megvannak a maga jóízlésű határai.
Az indiánok és megannyi más nép hitt abban, hogy elődeinket tisztelni kell. Széchenyi István is azt mondta: „Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli a múltját, nézd meg a temetőit.” A tiszteletnek nemcsak a holttestekre kéne vonatkoznia, hanem az őseink műremekeire vagy pozitív szokásaira is. Tehát művészeti, szellemi hagyatékaikra egyaránt.
Mindenki vágyik a biztonságra. Így személyünk és agyunk is. A gyerekeknek, de felnőtteknek ugyancsak ezt adják a mesék, ahol van jó, van gonosz, tudjuk a jó győz, hogy leleménnyel a szegénylegény is megoldhatja a problémákat. Ha a szabályokat a fiktív világban felborítjuk, amint ez az utóbbi időkben egyre élesebben megy, akkor nekünk és gyermekeinknek már nem csupán a valós életben nem lesznek biztos kapaszkodóik, de a fantáziavilágban sem. Amikor pedig az agy mindenütt azt érzékeli, hogy semmit sem tud jól, semmi sem biztos az sajnos elkerülhetetlenül a megbomlásához, az őrülethez vezet.
Ezek a mélyebb, főbb okok, amiért nem kéne a témát vállrándítással letudni, hogy ugyan egy fiktív karakterrel azt teszünk, amit akarunk. Agatha Christie is régen elhunyt már, mégis nagyon helyesen nem adunk Hecule Poirot-ja mellé egy Mr. Magoo-t vagy Mr. Bean-t, esetleg egy feleséget vagy tini hugicát, aki okosabb nála és megoldja az ügyeket, és ez nagyon helyes. A fantáziavilágban megvan Poirot és Mr. Magoo, de Mr. Bean helye is, meg kéne hagyni Sherlock Holmes-ét ugyanúgy. Dart Vader-t sem ábrázoljuk rózsaszín tüllszoknyában és balettcipőben, színes, bizsu gyöngyláncokkal, vagy a Hobbit sárkányát Smaug-ot se mutatjuk be butának. Harry Potter se legyen alkoholista, lézengő felnőtt. A képzelt világ elég nagy ahhoz, hogy mindenki békésen, az eredeti alkotóik szándékait tiszteletben tartva elférjen benne. Elég nagy ahhoz is, hogy hősök, példaképek maradjanak bennük, akikre most és később felnézhetünk mi meg gyermekeink és azok gyermekei.
Hogy lenne a való világban rend és béke, ha a fantáziavilágban, amit teljesen magunk uralunk (-a valódival szemben-), szóval ha a képzelt univerzumban sem tartunk be pozitív szabályokat, hagyományokat?
2023.01.01., Budapest - az interjút készítette: Péter
Tisztelettel: a Magyar Sherlock Holmes Club
