Kedves Magyar Sherlockianok! Mi 60 Sherlock Holmes történetet említünk Conan Doyle-tól, ha detektíve összes kalandjáról társalgunk. Ez 56 novella és 4 regény. Viszont ha találkozunk egy angol vagy amerikai Sherlock Holmes rajongóval, aki 62-öt mond, ne lepődjünk meg! Történt ugyanis, hogy Conan Doyle írt még két Sherlock művet, ami a detektív kalandjait összefoglaló magyar kiadványba, a magyarra fordított Kánonba nem került bele.

Mi ennek az oka? Két rövidebb írás, az egyik paródia, a másik pedig rövid beszélgetés Holmes és Watson között, talán ez is paródiának nevezhető alkotás. Bűncselekmény egyikben sem szerepel, így műfajuk - a többi Sherlock kalandtól eltérően - nem krimi. Továbbá Doyle nem a The Strand vagy más olyan magazinokban jelentette meg őket, ahová Holmes kalandjait írta.

Az egyik történetet már korábban megosztottuk veletek a Watson megtanulja a trükköt posztban. Azt az irást a skót irodalmár a világ legszebb babaházának könyvtárába készítette, míg másik rövid Sherlock Holmes műve egy jótékonysági eseményre készült. Most ezt a The Field Bazaar című történetet osztjuk meg veletek. Akárcsak az előbb említett alkotást ezt is Revati fordította.

A jótékonysági vásár 

Ez a nagyon rövid történet 1896. november 20-án jelent meg először a Student című kiadvány Vásár különszámában. Jótékonysági vásárt szerveztek, arra gyűjtöttek pénzt, hogy egy pavilont tudjanak felállítani egy 13 acre kiterjedésű mezőn, amit az Edinburgh-i Egyetem nem sokkal azelőtt vásárolt meg. A bevezetőben ezt olvashatjuk:

„Dr. A. Conan Doyle, egykori diákunk írt egy Sherlock Holmes történetet erre az alkalomra. Mind emlékszünk rá, mekkora felháborodást keltett a rettenthetetlen detektív halála néhány éve. Ez az első Holmes sztori, ami azóta megjelenik, és szeretnénk köszönetünket kifejezni az írónak a vásár megrendezéséhez nyújtott segítségéért.”

(The Field Bazaar borítója már a The Pamphlet House-tól 1947-ből)

És akkor következzen maga a történet: 

„Én az Ön helyében elvállalnám.” - mondta Sherlock Holmes.

Meglepődtem, mert barátom éppen reggelizett, miközben minden figyelmét a kávéskannának támasztott újságnak szentelte. Ránéztem, és láttam, hogy szórakozott, egyben érdeklődő tekintettel szemlél, és olyan arckifejezéssel, ami olyankor volt jellemző rá, amikor valamilyen intellektuális dologban határozott.

„Mit vállalna el?” -kérdeztem.

Elmosolyodott, dohányt vett ki a perzsa papucsból, és megtömte a régi agyagpipát, amit reggeli után szokott szívni.

„Ez a legjellemzőbb kérdései egyike, Watson. Biztos vagyok benne, hogy nem sértem meg, ha azt mondom, az éleselméjűség, amivel állítólag rendelkezem, teljes mértékben annak eredménye, hogy Ön eltúlozza a köztem és a többi ember közötti különbséget. Olyan ez, mint mikor az elsőbálozók a gardedámjaikkal hangsúlyozzák azt, hogy ők mennyire egyszerűek. A hasonlóság kétségtelen.”

Mivel olyan régóta laktunk együtt, kevés dolog volt, amin megsértődhettünk volna. Ez a megjegyzés mégis bosszantott.

„Lehet, hogy nagyon buta vagyok, de bevallom, képtelen vagyok rájönni, hogy találta ki, mit kérnek tőlem…. Azt, hogy…”

„Hogy segítsen az Edinburgh-i egyetemi vásárban.”

„Pontosan. A levél csak nemrég érkezett, és még nem is beszéltünk róla.”

„Ennek ellenére” – mondta Holmes, hátradőlve a karosszékben és egymáshoz illesztve ujjai hegyét – „még azt a megjegyzést is meg merem kockáztatni, hogy a vásár célja az egyetemi krikettpálya megnagyobbítása.”

Olyan megrökönyödve néztem rá, hogy elkezdte rázni a néma nevetés.

„A helyzet az, kedves Watson, hogy Ön kitűnő alany. Sosem fásult. Minden külső ingerre azonnal reagál. A gondolkodása talán lassú, de soha nem csapongó, és reggeli közben rájöttem, hogy Önt egyszerűbb »olvasni«, mint a Times vezércikkét.”

„Örülnék, ha elmondaná, hogyan jutott el a végkövetkeztetésig.”

„Attól tartok, sokat ártok azzal a hírnevemnek, hogy jólelkűen elmagyarázom a módszeremet. Ebben az esetben viszont az érvelésem gondolatmenete olyan nyilvánvaló tényeken nyugszik, hogy azért igazán nem jár elismerés. Mivel töprengő arckifejezéssel lépett be, az látszott magán, hogy az elméjén belül vita zajlik. Egy levelet tartott a kezében. Tegnap este viszont nagyon jókedvűen tért haza, vagyis világos volt, hogy a viselkedése megváltozását a levél okozta.”

„Ez nyilvánvaló.”

„Minden nyilvánvaló, miután elmagyaráztam Önnek. Feltettem magamnak a kérdést, vajon mi lehet abban a levélben, amitől ennyire megváltozott. A borítékot nyitott részével felém tartotta, így láthattam azt a pajzshoz hasonló dolgot, amit a régi krikettsapkáján is megfigyelhettem. Világos volt, hogy a levél az Edinburgh-i Egyetemről érkezett, vagy pedig egy olyan klubtól, ami kapcsolatban áll az intézménnyel. Amikor ideért az asztalhoz, a borítékot címzéssel felfelé tette le a tányérja mellé, és odament, hogy megnézze a kandallópárkány bal oldalán lévő bekeretezett fényképet.”

Lenyűgözött az a pontosság, amivel megfigyelte a mozdulataimat. „És aztán?” - kérdeztem.

„Ránéztem a címzésre, és azt hat láb távolságból is láttam, hogy nem hivatalos levélről van szó. Erre a címzésben lévő ’doktor’ szó utalt, ami Önt hivatalosan nem illeti meg. * Tisztában vagyok vele, hogy az egyetemi hivatalnokok kínosan ügyelnek arra, hogy helyesen használják a titulusokat, így bizton állíthattam, hogy a levele nem hivatalos jellegű. Amikor visszatérve az asztalhoz megfordította a levelet, láthattam, hogy tartalma nyomtatott, ezért rögtön egy vásár ugrott be nekem. Az is megfordult előtte a fejemben, hogy esetleg valamilyen politikai tárgyú üzenetet kaphatott, ám ez a jelenlegi eseménytelen politikai helyzetben nem volt valószínű.”

* [Megjegyzés: Watson orvostudományi főiskolát (bachelor of medicine) végzett, nem jogi vonalon volt doktor, tehát nem minősült jogász doktornak. Ezért nem illette meg hivatalosan a doktor szó Watson-t. Holmes erre célzott, észrevéve a levél nem hivatalos mivoltát.]

„Az asztalhoz visszatérve az arckifejezése nem változott. Ebből arra következtettem, hogy a fényképre pillantva sem gondolta meg magát. Ezért a figyelmemet a képre összpontosítottam, amely Önt az Edinburgh-i Egyetemi Tizenegy tagjaként ábrázolja, háttérben a pavilonnal és a krikettpályával. A krikettklubokat illetően ugyan kevés a tapasztalatom, de annyit tudok, hogy a templomokkal és a lovassági zászlósokkal együtt ezek is igen gyakran küzdenek adósságokkal. Láttam, hogy előveszi a ceruzáját és vonalakat húz a borítékra. Ez meggyőzött, hogy azt vázolta fel, hogyan fog kinézni a kibővített krikettpálya – amihez a szükséges anyagiakat egy vásár szervezésével akarják előteremteni. Az arcán még mindig látszott némi határozatlanság, ezért bátorkodtam azt a tanácsot adni, hogy vegyen részt egy ilyen nemes kezdeményezésben.”

Magyarázatának pofonegyszerűsége mosolyra késztetett.

„Hát persze, ennyire egyszerű az egész.”

Megjegyzésem azonban nem bosszantotta.

„Hozzátenném, hogy a közreműködés, amire kérték, annyi volt, hogy írjon egy történetet az albumukba, és hogy már el is határozta, hogy ez lesz a témája.”

„De mégis honnan….” - kiáltottam fel.

„Pofonegyszerű, és a megoldását a leleményességére bízom. Addig is” – emelte fel az újságját - , ha megbocsát, visszatérnék ehhez a roppant érdekes cikkhez Cremona fáiról és arról, miért ott készülnek a legkitűnőbb hegedűk. Ez olyan téma, amire szívesen áldozom a figyelmemet.”

Író: Arthur Conan Doyle
Kiadvány: The Student (A Diák) speciális "Bazaar number" kiadványa
Publikálás dátuma:  1896. november 20.

Fordító: Revati, sherlock.blog.hu - © Minden jog fenntartva.

Megjegyzés: A történetet külföldön többször kiadták (, például a fenti 1947-es könyvecske). Ezenkívül hangjátékként is több alkalommal szerepelt rádiókban. 

Ugyan Arthur Conan Doyle ezt jelentette meg elsőként Sherlock Holmes halála után, de ha csak a hosszabb műveket számítjuk, akkor A Sátán Kutyája regénnyel jelentkezett először a detektív halálát követően (1901). Holmes túlélését pedig Az Üres Ház című novellában magyarázta meg (1903).

Mi a Watson megtanuja a trükköt írást jobban kedveljük Doyle-tól, de ez is érdekes és tiszteletet érdemel, hogy jótékonysági céllal készült. 

Felhasznált forrás: The Arthur Conan Doyle Encyclopedia

Tisztelettel: a Magyar Sherlock Holmes Club

Kapcsolódó oldalunk: Watson megtanulja a trükköt

Ajánló: Szavazás a nyereményjátékhoz