" Soha senkinek nem szabad dolgoznia. A munka a világ szinte minden nyomorúságának forrása. Szinte minden gonoszság, amit meg tudsz nevezni, abból fakad, hogy dolgozol vagy hogy egy munkára tervezett világban élsz. "- vallja Bob Black az amerikai író. Nyilván világszerte tengersok embertársunk ért vele egyet. Reggeli -, délutáni - vagy esti műszakra nap, mint nap tengersok ember gyomorgörccsel indul el és önsajnálattal, életuntan, szívfacsaró ellenérzéssel ér be. A munka egy kötelező, szórakozás elől időt elrabló, rendszeres gyötrelem, egy megélhetésünkhöz kellő, ránk erőltetett dolog számukra, mely olyan nagy feszültséget teremt, ami rárakodik munkatársaikkal vagy az otthoni szeretteikkel való kapcsolataikra is. Vannak, akik már évtizedekkel korábban a nyugdíjat várják, míg mások akár az öngyilkosságot választják csak meneküljenek tőle. Nem hiszik, hogy van kiút ebből a szorongatott helyzetből esetleg lehet javítani a szituáción. Pedig élt vagy élő sikeres emberek, de maga a kitalált Sherlock Holmes azt mutatja, hogy lehet: van remény és jöhet siker.

Mielőtt rátérnénk a világhírű detektívre, azért a tények kedvéért, említsük meg, hogy Bob Black (született: Robert Charles Black Jr.) egy anarchista. (Nem mi minősítjük őt annak. Ezzel a jelzővel előbb szerepel netszerte, mint író és életfelfogását kiadványai is tükrözik, például Mr. Black az Anarchy magazinba publikál.)

Szóval Bob Black utálja a teendőket meg a demokráciát is, pedig ahogy Sir Winston Churchill bölcsen mondta: „A demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amiket már próbáltunk.“ (Vagyis - egyenlőre - nincs jobb, még mindig olyan rendszer, amiben a legtöbb ember véleménye érvényesül.)

Míg Churchill aktívan politizált, így gazdag gyakorlati tapasztalata volt politikáról és diplomáciával Nagy-Británniát győzelemre vezette a II. Világháborúban, addig Bob egyetemen tanult ideólógiákat és ahelyett, hogy az általa nem kedvelt világ javításán fáradozna: ő bőszen kritizál. Ez egy igen nagy különbség a két férfi között, de tekintve eredményeiket inkább Churchill-nek lehet hinni. ... Például ha - Isten ne adj! - jönne megint egy Hitler-féle fenyegetés kire bölcsebb voksolni: A kritikáit szóró, elégedetlen Bob-ra, vagy a megoldásért tévő brit miniszterelnökre?  ... Nem Bob! Nem a munka a nyomor forrása, még a legszörnyűbb világháború rémséges ideje alatt sem! Hanem, ahogy Churchill mutatta: maga a kiút.

Sőt! A háború pusztítása után sem a kritika, erős gyűlölet vagy lenézés, hanem a munka épít kórházakat és új otthonokat.

Amúgy Bob sajnos elfelejti, ha könyvet ír és a kiadásán ügyködik, bizony ő is munkát végez. Csak ő máshogy látja a munkáját, mint Churchill vagy Sherlock Holmes. Bob persze ugyanúgy elért egy Wikipedia oldalt, mint az utóbbi két név viselői, de a történelem Holmes és Winston előtt állít emléket.

Ha Bob vágya teljesülne és senki sem dolgozna a világ hamar káoszba süllyedne: Nem lenne élelem, betegellátás, nem épülnének házak, megszűnne a közeledés meg a távkommunikáció, nem folynának tudományos kísérletek, nem volna szórakozás, az elromló dolgokat se szerelné meg senki. Gyakran nem gondolunk bele, de a munka összeköti az emberiséget és segíti a fejlődést. Aki dolgozik, ha csak a maga egyéni mértékében is, az már építi a világot.

A természet sem hallgat Bobra. Állandóan dolgozik: a Föld forog, a kéreglemezek mozognak, a szél száguld, a pára lecsapódik, majd körforgás révén eső lesz belőle. Az élőnyek teste is állandóan munkálkodik: a szív ver, a vér kering, a tüdő lélegzik, a sejtek osztódnak. Míg az emberekkel vagy állatokkal való jó kapcsolatért szintén dolgoznunk kell: törődéssel.

Láttunk művészt, feltalálót, sportolót, péket vagy bármilyen szakma képviselőit munka nélkül érvényesülni? Nem. Teljesítmény kell. Na, jó: kivéve a celebeknek, de az egy hamis csillogás, talmi siker, igazi eredmények nélkül.... És igen, van, mikor egy élsportoló is elbukik, lehullik a sikerei csúcsáról. Sebastian Vettel vagy... Hosszú Katinka...

Nagyon fáj a magyar szívnek Katinka lemaradásait látni. Annyi örömöt, büszkeséget adott nekünk az érmekkel... Most meg utolsó... Azért picit fals ez az öröm, nemzeti érzelmeink miatt vele osztoztunk, de valójában ő hajtotta ki magából, nem közösen gyötrődtünk, csak ő szakadt meg érte... Most már lassabban mozog, kevésbé bírja a teste, öregszik, mint mindannyiunk. Ahogy ránk is, úgy rá is csapást mér az élet. De Hosszú Katinka még bukásában is Iron Lady. Nem kritizál, mint Bob Black, ripacskodik, mint egy celeb, hanem keményen dolgozik és tiszteletreméltóan kitalált egy új célt: 100 érem. Új színt, új célpontot talált a hivatásában. Ezért tesz és még valami megkülönbözteti őt hanyatlásában is Bob-tól vagy a celebektől: Az Iron Lady mikor keményebb a helyzet, akkor is mer küzdeni az álmaiért.

Reméljük 100 éremmel hagyja majd ott az úszodát, ám ha mégse sikerülne neki, már akkor is sok örömöt adott nekünk magyaroknak, mikor újjongtunk, hogy első helyen ért célba. Adott jót a világnak, hiszen sok magyar fiatalt vett rá a sportolásra... És mikor nem lesz aktív úszó, még akkor is taníthat sok gyermeket úszni, ahogy másik nemzeti büszkeségünk Polgár Judit is oktatja az ifjúságot a sakkra. 

Ha már Polgár Judit említve volt jegyezzük meg, hogy testvérei Polgár Zsuzsa és Polgár Zsófia is sakkbajnokok. Férfiakat is megszégyenítően hódították meg a sakktáblákat. Édesapjuk Polgár László könyvet írt Nevelhetsz zsenit címmel. A könyv van akinek tetszik, van akinek nem - a mai fiatalok nem értik és unalmasnak taláhatják benne a politikai vagy régi időkbeni felhangokat, de 3 zseni egy családban biztos nem pusztán genetika, mivel Nobel-díjat se kapnak gyakran rokonok. A Polgár lányok tanulással ugyanúgy képezték magukat és megdolgoztak a sikerért, mint Sherlock Holmes. Juditnak, Zsuzsának és Zsófinak nem a munka "minden nyomorúság forrása", mint Bobnak. 

Most pedig jöjjön egy vagány kép róluk a férfi olvasóink örömére és a női olvasóink büszkeségére: Íme a három tehetséges és gyönyörű királynője a sakkvilágának

Vissza Hosszú Katinkára. Nem bajnok mert nem csillog aranyérem a kezében? Ha utolsóként ér be, nem jobb, mintha a sarki zöldséges, vagy az idős Náncsi néni indult volna? Ugyan, a döntő utolsó helyéért is le kellett győzni másokat, selejtezőkben, elődöntőkben. ... De ha nem tekintjük bajnoknak, csak egy hétköznapi embernek magunk közül, neki a munkáját végezni akkor is joga van..... És nem komolyan bajnok? Dehogynem. Számtalanszor dobogón állt, saját éremkollekciója van, a sporttörténelembe kitörölhetetlenül bekerült. A munka örömét, ami neki csodálatos élmény, pedig nem veheti el tőle senki. 

Mindegy most bajok-e vagy sem, egy ember, aki szabadon eldöntheti mit kezd saját sorsával, meddig végzi munkáját. 

Ahogy egy másik nagy bajnok Muhammad Ali mondta: "Nincs azzal semmi baj, ha az embert a szorítóban vagy azon kívül padlóra küldik. A baj ott kezdődik, ha ott is marad." Katinka nincs a padlón, lehet a dobogón se, de nincs a padlón. Hajnalonként felkel és edz, nem depressziósan ágyban maradva zokog az önsajnálattól, vagy nem öngyilkossági kísérleteken morfondírozik. Mer tenni a változásért, kitalál jövőbeli terveket.

"A világ változás, az élet felfogás dolga." - hitte Marcus Aurelius a bölcs római császár. Katinka mostani felfogása is milliárdszor becsülendőbb, mint a "Ne dolgozzunk és álljunk sorba segélyért!" lenne. Vagy az Iron Lady eladhatná magát ripacskodó celeb tévéműsorokba is, hívnák kereskedelmi csatornák a hírneve miatt, megfizetnék, mégsem megy. Bízzunk benne, hogy megtartja ezen jó szokását és Hosszú Katinka nevét a 100 érem révén vagy azért halljuk majd, mert kinevelte a jövő bajnokát, esetleg bajnokait.

Sherlock Holmes nem félt a víztől és számtalan kötődése van a sakkhoz is. Ez a poszt azonban a munkáról szól, melyről Kaku professzor így beszélt: " A munka nemcsak szerkezetet és rendezettséget ad életünknek, hanem biztosítja nekünk azt, hogy büszkék lehessünk magunkra, lássuk az eredményeinket és megkapjuk a beteljesülés érzetét. " - (Michio Kaku világhírű tudós, japán származású amerikai elméleti professzor, a legendás húr-térelmélet egyik megalkotója, író, műsorvezető, filozófus")

Most lyukadunk vissza a kezdősoroknál említett munkagyűlölő személyekhez. Mit tehet az, aki gyűlöli a munkáját? Hogyan változtathat?

A legfontosabb a megfelelő hivatás választása, hiszen, ahogy a kínai bölcs Konfucius mondta: “Válassz olyan munkát, amit szeretsz és egy napot sem kell dolgoznod az életedben.” Amit az ember kedvvel, szeretettel végez, az számára nem teher. (A Baker Street zsenije imádja hivatását.)

Sherlock Holmes számára minden munka egy rejtély, megoldásra vágyó kihívás. Ha ilyen kíváncsisággal állunk neki a teendőkhöz, máris jelentősen javíthatja a komfortérzetünket. Azt is érdemes megvizsgálni: Sikeresek vagyunk-e a munkánkban? Ha nem, akkor mik a hátráltató tényezők. Nagyon sok embernek csekély a szaktudása és emiatt nincs magabiztossága, jó eredménye a szakmájában. Ekkor szükséges a továbbképzés. Legjobb ha céges tanfolyamra sikerül bejutni, de hivatásáról az interneten is sokat tanulhat bárki manapság. Megfelelő tudás nélkül csak mukahelyi kudarc jöhet. A képzetlenség növeli a munkafolyamatokkal és a kollégákkal szembeni kiszolgáltatottságot.

"A világ úgy működik, mint a bábozás. Vannak a bábok, ezek vannak elöl. Fel vannak szépen öltöztetve, lehet őket bámulni, de a báb az báb. Nem mozog magától: elengeded, összeroskad. Báboztál már gyerekkorodban, nem? Tudod, miről beszélek. Nem tud magától mozogni. A háttérből kell mozgatni őket, és aki mozgatja őket, az nem látszik, az nincs szem előtt. Azok vannak szem előtt, akik nem tudnak maguktól mozogni. Akiknek nincs tisztességes tudás a kezükben, azokat rángatni kell." (A fapad című magyar vígjátéksorozat)

Brit bűnfelderítőnk úgy kerüli el a kudarcok zömét, hogy ritkán bekövetkező hiábaiból tanul illetve folyamatosan fejleszti tudását, képességeit szakmája kapcsán.

Felmerülhetnek tárgyi tényezők, mondjuk szenvedünk a munkában, mert rossz eszközünk vagy már teljesen használhatatlan gépünk van hozzá. Tanácsos a fejlesztés. A korszerű eszközök pénzt, energiát, időt és nem utolsó sorban rengeteg bosszúságot sporólhatnak meg. Ne legyünk lusták újat beszerezni vagy ha ez nem a mi reszortunk, akkor erre udvariasan figyelmeztetni a főnököt.

A kényelmes környezet nagyon fontos. Ha nem olyanban dolgozunk gondolkozzunk azon, mivel tehetnénk komfortosabbá. A teendőket segíthetnek rendezni táblára tűzdelt jegyzetek. (Doyle hősének volt ilyen és ezt több adaptáció megőrizte. Sőt, a Holmes karakteréből kinőtt Murdoch nyomozó meg Dr. House is használ táblát.)

Ha egy kollégánk kér tőlünk valamit, amit pár nappal később kell megtenni és előtte a táblánkra tűzűk a teendő cetlijét, az felé azt jelzi: a kérése fontos számunkra, a neki tett ígéretünket be kívánjuk tartani. Tehát segítheti a bizalomépítést. Persze az igéretet valóban be kell váltani.

A tábla remek az elkeveredő papírok ellen és rendezettség, fontosság látszatát kelti. Remek emlékeztető, ami segít a szétszórtság, feledékenység tompítására. Javítja a vizuális memorizálást.

Vannak még a humán tényezők. Sokan nem jönnek ki a feletteseikkel, a beosztottjaikkal vagy a velük egyszinten álló munkatársakkal. Csendes közegben - ahogy Sherlock Holmes szokta - érdemes elgondolkodni a környezetünkben lévő emberek hogyan állnak a munkájukhoz. Nem-e érzik az állásukat tőlünk féltve? Van-e közös feladat, amin együtt dolgozhatnánk? Ha valaki jól tett valamit, teljesítményt produkált - bárhogy is áll a hivatali ranglétrán - érdemes dicsérni. Aki olvasta Conan Doyle műveit tudja, ha Watson valamit jót csinált Holmes megdicsérte. Őszintén, azonnal. Az olyan elismerés, ami valós teljesítményt tisztel mindig javít a munkahelyi hangulaton.

Nyugadtan kérjük a munkatársak véleményét arról, hogy szerintük mi javítana a közegen. Hasznosak lehetnek a közös ötletbörzék egy finom teázás vagy kávézás közben.

Végül, de nem utolsósorban jegyezzük meg, hogy manapság Sherlock Holmes munka iránti szeretetét, gyakorlati fortélyait gyakran megsemmisítik vagy legyengítik. Doyle után sok adaptációban szerelemmel vagy idióta poénokkal, esetleg Holmes-nál okosabbnak bemutatott szereplő, így: Enola Holmes vagy Mary Russell stb-k gyakran esetlen vagy logikátlan bűnmegfejtésével kendőzik el. Holott, mint Churchill-nél bemutattuk a munka megmentheti a világot és bár lehet ideig óráig egy-egy más által kitalált bűnüldöző figura népszerű, de sosem lesz annyira, mint Sherlock Holmes, a detektívkirály, akit már 135 éve szeretnek az emberek. Doyle nyomozója magas morális mércével is rendelkezik, így olyan jó példát mutathat a fiatal generációknak, amit más karakterek képtelenek. Holmes régen született, de ma is aktuális értékei jobb világ építéséhez vezetnek. Egy bölcs közmondásunk pedig joggal említi: "A munka adja az ember méltóságát."

Tisztelettel: a Magyar Sherlock Holmes Club

Számít a szavazatod: Szavazás a nyereményjátékhoz