Jó napot! Az a nagy megtiszteltetés ért minket, hogy a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltártól Prof. Dr. habil. Szakály Sándor, DSc egyetemi tanár, főigazgató, Joó András főiskolai tanár, tudományos munkatárs és - a kutatásokban velük együtt működő - Ullein-Reviczky Lovice Mária, az Ullein-Reviczky Antal Alapítványtól: engedélyezték Joó András cikkének közlését itt a klublapunkon. A cikknek történelmi és magyar vonatkozásai vannak, meg Benedict Cumberbatch okos felmenőiről lehet megtudni többet. Íme:
Mi köze van Sherlock Holmesnak az 1942-ben elinduló isztambuli magyar béketapogatódzásokhoz?
1946. március 28-án Ullein-Reviczky Antalné, a jól ismert diplomata és emlékíró hitvese a következő mondatot írta naplójába, az angolul vezetett szövegbe illesztett francia fordulattal: „A kis örömöknek nincsen történelme” (Le petit bonheur n’a pas d’histoire). Ullein-Reviczkyék ekkoriban Törökországban, a Boszporusz partján, a festői szépségű Kandilliben, a feleség családjának régi otthonában éltek, ahol hosszú idő után lelhettek átmeneti nyugalomra a második világháború után. Ullein-Reviczky Antal, a magyar háborús külpolitika és sajtóirányítás egyik kulcsfigurája, oly gyakorta idézett emlékírását itt, a kicsiny, romantikus halászfalucskában, Kandilliben vetette papírra. A memoárban felidézett események óta még viszonylag kevés idő telt el, az írás pedig alaposabb karcsúsítás után végül francia nyelven láthatott napvilágot Svájcban. Rövid, ám lényeglátó emlékirat születetett, amelyre talán hatott valamiképp a hely szelleme is, hiszen a feleség, Lovice Louisa Grace Cumberbatch családjának a villája, illetőleg az 1942 augusztusában ott töltött néhány nap lett a legnagyobb valószínűséggel a kiindulópontja annak a kapcsolati szálnak, amely utóbb a még kezdetleges csírákból elágazva elvezethetett a brit nagykövet jelenlétében átnyújtott magyar–brit titkos fegyverszüneti megállapodáshoz is, de csak 1943 őszén.
A Cumberbatch-família előkelő és szerteágazó történelmi gyökerekkel rendelkezett, Ullein-Reviczky tehát azzal, hogy elvette a brit konzul, Cyril James Cumberbatch leányát, nem pusztán egy angol hölggyel kötött házasságot, hanem olyan családba nősült be, amelynek kivételes ismertsége volt a brit világbirodalom politikai-diplomáciai elitjében. A XVII. századtól jól nyomon követhető a família tagjainak pályája. A XIX. századi oszmán keleten szintén meggyökeresedett család üzleti és rokoni kapcsolatba került az ottani jórészt görög vagy igen gyakran olasz eredetű, ugyancsak évszázados, patinás családokkal (kik gyakorta lettek brit alattvalókká is). Ezeknek az úgynevezett levantei családoknak a tagjai többnyire fontos gazdasági szereplők voltak. A török birodalomban tartós szolgálatban álló brit tisztviselőknek családi kötelékek által sikerült helyben jól beágyazódniuk, biztosítva ezáltal a keleti diplomáciában szükséges ismereteket, de garantálva egyúttal a brit korona iránti lojalitást is. (Lásd: Levantine testimony 23 (levantineheritage.com) Henry Alfred Cumberbatch (Cyril James testvére) felmenőihez képest is fényes diplomáciai pályát futott be, az ő dédunokája a mozik vásznairól ismert, világhíres brit színész, Benedict Cumberbatch, a modern Sherlock Holmes alakítója. A fordulatos második világháborús filmdráma, a Kódjátszma (Imitation Game) főszereplője szintén a közkedvelt brit filmcsillag.
Mrs. Ullein-Reviczky származása és nevelkedésének színhelye miatt is igazi poliglottá vált, az angol mellett tökéletesen beszélt és írt görögül (amely egyben a második anyanyelve volt), valamint franciául, ezen felül jól társalgott olaszul és németül is (amit azonban nem mindig árult el).
1929-ben Cyril James konzul leánya jövőjét és személyes sorsát Magyarországhoz kötötte, így élte át azután választott hazájának egyik legnehezebb történelmi időszakát. A háborús évek során is precízen vezette naplóját, amelyben éles szemű megfigyelőként kommentálta a különféle politikai eseményeket és folyamatokat, s követte vagy épp támogatta is férje lépéseit a bizalmas szálak kiépítésénél 1942-43-ban. Ullein-Reviczky emlékirataiban nyári szabadságának eltöltése kapcsán így fogalmazott:
„E tárgyalások kezdete 1942 nyarára nyúlik vissza, amikor a szabadságom egy részét szokásom szerint angol apósom Boszporusz-parti villájában töltöttem, Isztambul mellett. Nemcsak a villa lakói, hanem az oda látogató barátaink is a szövetségesek táborához tartoztak, és nem volt az az érzésem, hogy az ottlétem csökkenteni fogja a számukat. Az illetékes személyekkel folytatott számos beszélgetés során ott vetettük meg Magyarország és a szövetséges hadseregek jövendő kapcsolatainak alapját. Ez akkor öltött tapintható formát, amikor London és a kairói főhadiszállás beleegyezésével Isztambulba küldtem egyik megbízható emberemet, Frey Andrást, a liberális Magyar Nemzet külpolitikai szerkesztőjét, hogy legyen összekötő kapocs köztünk és az angol, illetve amerikai szövetségesek között.”
Pontosan nem tudható, hogy Ullein-Reviczky milyen kezdeményező és előkészítő lépéseket tett rövid néhány napos tartózkodása során. A lehetőség nyitva állt előtte arra, hogy különösebben sok idő elfecsérlése nélkül találjon utat angolszász kapcsolatfelvételi csatornákhoz, ugyanis személyes és közvetlen lehetősége volt a britek és az amerikaiak egyes képviselőinek elérésére Isztambulban. Az elvi lehetőségek, ismeretségek, személyi hálók azonban csak politikai összefüggésben nyerhettek végső értelmet. 1943-ban azután (mikor Ullein-Reviczky már nem utazhatott) sok személy fordult meg Isztambulban, így például Szent-Györgyi Albert, majd az év derekán, augusztusban a magyar miniszterelnök fia, Kállay Kristóf is. Ekkoriban figyelmeztette Ullein-Reviczky a briteket feleségén keresztül arra, hogy jugoszláv vonatkozású rejtjeltávirataik kódját feltörték, így azok tartalmát magyar és német részről is könnyedén megismerhetik már. Mindez természetesen egyengette az utat Budapest lépései előtt, amelyek összekapcsolódtak olyan erőfeszítésekkel, eseményekkel és rejtett folyamatokkal, amelyek önmagukban elegendő anyagot szolgáltatnának egy izgalmas kémregényhez, a szálakat pedig egy vérbeli Sherlock Holmes sem fejtené fel egykönnyen. Az isztambuli kémtörténetek filmvászonra kívánkoznak, s ki tudja, hogy egy szép napon talán nem épp Benedict Cumberbatch színészi játékán keresztül ismerhetik meg egyszer szerte a világon a mozik nézői az eddigieknél sokkalta jobban is a háborús Magyarország sorsát.
(Ullein-Reviczky Antalné naplójának tartalmából merítő hosszabb tanulmány olvasható a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár 2020. évi évkönyvében)
Írta: Dr. Joó András, PhD főiskolai tanár, tudományos munkatárs
VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár - veritasintezet.hu
Fotó:
Lovice Louisa Grace Cumberbatch (Ullein-Reviczky Antalné) és apja Cyril James Cumberbatch brit diplomata Isztambulban, séta közben, a Grande Rue de Pera néven ismert hírneves történelmi utcán (ma: İstiklal Caddesi, Beyoğlu városrész). A kép az 1930-as években készült (Ullein-Reviczky Lovice Mária szíves engedélyével közöljük, mivel a fénykép az Ullein-Reviczky Antal Alapítvány magángyűjteményének része. - URA LT, Magyarnándor–Kelecsény)
Köszönet:
A VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár munkatársainak (Prof. Dr. habil. Szakály Sándor, DSc, egyetemi tanár, főigazgatónak és Dr. Joó András, PhD főiskolai tanár, tudományos munkatársnak)
valamint Ullein-Reviczky Lovice Máriának, az Ullein-Reviczky Antal Alapítvány alapítójának
( Kapcsolódó oldal: Benedict Cumberbatch cikkeink )
FRISSÍTÉS - 2022. január 19.:
Köszönjük, hogy a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár honlapján viszonthivatkozik ránk a Sajtómegjelenéseknél:
" A Sherlock Holmes Club honlapján olvasható Joó András munkatársunk Mi köze van Sherlock Holmesnak az 1942-ben elinduló isztambuli magyar béketapogatódzásokhoz? című írása.
2022. január 18. "
