"Maga jól ismer engem , Watson, tudhatja, hogy igazán nem vagyok nagyon ideges természetű ember." 
(Holmes szavai Sir Arthur Conan Doyle Az Utolsó Eset című novellájából)

Jó napot! Mai rohanó világunkban életünk egyik legnagyobb megkeserítője egy csendes gyilkos: a stressz. Akik csak Benedict Cumberbatch (BBC Sherlock) vagy Jonny Lee Miller (Sherlock és Watson) brit nyomozóit ismerik a képernyőről könnyen hihetik, hogy Sherlock Holmes egy feszültségtől szinte állandóan vibráló személyiség volt. Holott Arthur Conan Doyle, a világhírű skót író által írt történetekben közel sem egy ilyen feszültségbomba nyomozó portréja bontakozik ki, hanem épp az ellenkezőjéé. Egy olyan érett, okos férfié, aki a világ számos dolgával békében élt és akitől mindannyian még ma is tanulhatunk stresszkezelést.

Cikkünkben előbb tisztázzuk miért tévhit, hogy Sherlock Holmes idegroncs lett volna, aztán sorra vesszük azokat a módszereket, amiket a jó mentális egészség megtartásához használt, ám mi magunk szintén alkalmazhatunk.

Miért nem volt Sherlock Holmes nagyon ideges?

Holmes alakját Doyle több valójában élő személyből formálta meg. Legfőbb ihletője Professzor Dr. Jospeh Bell volt egy skót sebész, aki az Edinburghi Egyetemen magát Arthur Conan Doyle-t is a tanítványai közt tudhatta. Joseph Bell vallásos, erkölcsös életet mondhatott magáénak. Feleségével szeretetben élt, gyermekeik voltak. Hívő emberként rendszeresen templomba járt. Szívesen járta a természetet, hogy madárlessel töltse az időt. Hivatásában kiemelkedő szaktekintély volt, így a szakmai sikerek áldásait jól ismerte. Lelkét nyugtatta, hogy betegeket gyógyít és orvoskat tanít. Hasznos, értékes embernek érezhette magát. Diákjai kimondottan kedvelték érdekes tanórái miatt. Bell doktor elképesztő megfigyelő s következtető készségéről volt híres - már pedig, aki többet ért a világból, annak kevesebb dologtól kell tartania, így kevesebb félelem szövi át napjait. Bell professzor egyébként tisztes kort 73 esztendőt élt meg, ami hosszú időnek számít még ma is, nemhogy a viktoriánus korban, mikor a maihoz képest rövidebb volt az átlag életkor. - Mondhatjuk tehát, hogy Holmes "élő modellje" kiegyensúlyozott életet élt, márpedig a legtöbb vonást ő adta a legendás detektívhez. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy  Robert Louis Stevenson és Rudyard Kipling felismerték Joseph Bell hatását Doyle detektivkirályában, vagy maga Conan Doyle, aki levélben vallotta meg Bell-nek, hogy ismert alakja tisztelt oktatója nyomán született.

Mint a kezdő idézet is jelzi Sherlock Holmes sem tartotta magát túlzottan ideges természetű embernek. Valójában ez egy általunk ismert fordítás, mely pontosabb lenne angolból így: "Azt hiszem, elég jól ismer engem, Watson, hogy tudja, egyáltalán nem vagyok egy ideges ember." ("I think that you know me well enough, Watson, to understand that I am by no means a nervous man." - Conan Doyle). Még békésebb jellemre utal a nem nagyon ideges természetű ember helyett az egyáltalán nem vagyok ideges ember.

Márpedig aki jól ismeri Conan Doyle neves nyomozóját, az jól tudja Holmes jó önismerettel rendelkezett magáról. Még Dr. Watson is így jellemezte az eredeti történetekben: "Holmes nagyon kedélyes lakótárs volt. Nyugodt természetű, rendszeres ember. Egyes napokat a vegytani intézetben töltött, vagy a boncteremben, máskor hosszú sétákat tett a külvárosokban." Ez A Bírborvörös Dolgozószoba novellában szerepel, melyben az orvos és a törvény kiváló védelmezője megismerkedett, majd -, hogy lakbérüket felezzék - beköltöztek a Baker Street 221B-be, aztán megoldották első közös ügyüket.

Ugyanebben a történetben mondta Holmes magáról: "Néha búskomor vagyok, és napokon keresztül nem beszélek. Azonban ne higgye, hogy ilyenkor haragszom, csak hagyjon magamra, és újból észre térek."  A néha szón nagy hangsúly van. Ugyanis a brit bűnmegfejtőnek és a jó doktornak kalandjai akkor kezdődtek mikor mindkét fiatalember a 30-as éveiben járt, majd kalandjaik a nyugdíjas éveikig húzódtak el. Mikor megismerkedtek akkor is évtizek teltek már el Holmes életében. Márpedig évtizedek alatt mindenkivel megesik, hogy akad komorabb hangulata, ez még nem depresszió. Szintén erre utal még valami: Holmes rövid időn belül képes volt túljutni mélabúján, márpedig azt se felejtsük, hogy hivatása folytán rengeteg halált, értelmetlen erőszakot meg egyéb gaztettet látott, melyek minden emberre erős sokkhatással vannak. (Rá is, neki is fel kellett dolgoznia ezeket a negatív eseményeket. Ebből is látszik, nem igaz az a tévhit, hogy Sherlock Holmes-nak nem voltak érzései.) Holmes az élet legszörnyűbb, legmegdöbbentőbb oldalát tapasztalta meg rendszeresen. Ő nem egy elkényeztetett valaki volt, akinek minden megadatott mégis képtelen szépnek látni az életet, hanem olyan hős, aki az élet legbrutálisabb velejét tapasztalta meg rengetegszer, mégis a sokkhatások után vagy el sem vesztette vagy gyorsan, önmagától visszanyerte lélekjelenlétét. Mindez arra utal, hogy a Baker Street-i zseninek voltak érzései és legsötétebb helyzetében is akadtak számára kapaszkodók az életben, amik miatt képes volt összeszedni magát, így bármilyen kihívást hozott számára a sors ő újra és újra talpraállt. Ez pedig nem egy idegroncs, hanem a mentálisan erős ember ismérve. Ahogy egy másik hős Muhammad Ali a világhírű bokszoló mondta: "Nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember." Detektívünk pedig sosem volt az, hiszen bármikor újra csatasorba tudta állítani magát, képességeit s ezzel véget vetett a tehetetlenségnek, s esélyt adott új lehetőségeknek. Tudta, amit Ali is vallott: "Nincs azzal semmi baj, ha az embert a szorítóban vagy azon kívül padlóra küldik. A baj ott kezdődik, ha ott is marad." Nos, Sherlock nem marad ott, mindig felkelt a padlóról. Kitartása miatt ő igazából nem a depresszió, hanem a remény szimbóluma. Az "újból észre térek" kifejezése jól mutatja, hogy azt az állapotát vélte józannak, önazonosnak, természetesnek, mikor nem telepedett rá mélabú. Kicsit se vélte gyakran elkeseredett embernek magát.

A depresszió elködösíti az elmét. A félelem, az önsajnálat és egyéb negatív gondolatok bénítóan hatnak az agyra, aki ettől kevésbé működik vagy akár teljesen leblokkol. Ezen káros hatása miatt az S.A.S. a brit elit katonai alakulat tagjainál a túlélés egyik legfontosabb szabálya, hogy kerülni kell a depressziót. Az, hogy veszélyes szakmáját Holmes sokáig és remek teljesítménnyel, nyugdíjas koráig végzezte szintén jó bizonyítéka annak, hogy nem a mélabú, rettegés vagy önsajnálat töltötte ki lényét.

STRESSZKEZELÉS SHERLOCK HOLMES MÓDRA:

KELL IDŐ AZ ELMÉNEK

Több korábbi posztunkban említettük már a csend jótékony hatásait. (Pl: Bízz magadban! Bízz agyadban! cikksorozatunk.) A digitális diéta szükségességére hívta fel a figyelmet Prof. Dr. Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, világhírű neurobiológus, a "Belső világunk és az információrobbanás hatásai a memóriafolyamatokra" című előadásában.

Holmes tökéletesen tisztában volt vele, hogy mint mindenhez a természetben (pl: születéshez, évszakváltáshoz) úgy az agynak is idő kell. Szánt időt problémái elemzésére, meg pihenésre. Gondoljunk csak a "három pipás problémára" vagy mikor kezeit összekulcsolta, szemeit lecsukta. Maria Konnikova orosz-amerikai írónő, pszichológus a "Mesterelme - Gondolkodj úgy, mint Sherlock Holmes!" című könyv szerzője úgy véli detektívünk ilyenkor meditált. Ilyen jelenetet láthatunk Jeremy Brett-tel a Granada "Sherlock Holmes kalandjai" sorozatban, illetve a Sidney Paget illusztrációkon szintén gyakran ellazult hősünk, Sir Arthur Conan Doyle írásait jól tükörzve.

ILLATOK VARÁZSÁBAN

Ismeretes, hogy nyomozásai közben szagok gyakran vezették nyomra nagy detektívünket. Holmes az átlagembernél jobban érezte a orron keresztüli ingereket. Ez többek közt annak köszönhető, hogy gyakran szimatolt: teaivás közben, kémiai kísérletei alatt, nyomozás során, pipázáskor vagy amint virág került a közelébe.

Valójában egy-egy kellemes illat a legrövidebb idő alatt nyugtató hatással bíró eszköz lehet. Az úgynevezett aromaterápiát tehát a Sherlock Holmes is igénybe vette. Szintén alkalmazta bölcs testvére Mycroft Holmes, aki Doyle írásai szerint tubákos szelencét birtokolt. Tubákot a viktoriánus korban nemcsak az orrdugulás ellen használták, hanem illathatást is biztosított. (Manapság már a tubákot vagy dohányzást nem tartjuk jónak, de régebben - mikor még fejletlenebb volt az orvostudomány - ezeket kimondottan egészségesnek vélték.)

Kedvenc illatunkat érdemes magunkkal hordanunk zsebkendőn, kis illatpárnán vagy apró üvegcsében. Az illatok a jobb hangulat megteremtése mellett még a memórizálásban is segítenek, hiszen ahogy Victor Hugo a nagy francia irodalmár írta: "Semmi nem idéz meg úgy egy emléket, ahogy egy illat." Épp ezért diákoknak is tanácsos tanulás elött kedvenc illatukat élvezniük, mert illattársítás jöhet létre: könnyebb lesz memorizálni, majd az aroma hatására újra felidézni a tananyagot.

A MUZSIKA HANGJAI

A zene jótékony hatásai szintén közismertek. Holmes nagy komolyzene rajongó volt. Sidney Paget rajzán gyönyörű mikor egy koncerten átszellemült arccal hallgatta a muzsika hangjait. (Arra azonban figyelni kell, hogy ne túlzott hangerővel hallgassuk kedvenc dallamainkat, mert az már nem stresszoldó, hanem zajszenny az agyunknak és a füleinknek, meg feszültebbé teszik az idegrendszert.)

Természetesen említeni kell, hogy barátunk hegedült is, ami szintén a zene élvezete.

EGY MEGNYUGTATÓ KÉP NÉZÉSE

"Szemei a tűz izzására szegeződtek." (Az öt narancsmag)

Conan Doyle történeteiben Watson többször említette, hogy lángelméjű barátja szívesen nézte a kandalló tűzét. Valóban a tűznyelvek tánca vagy egy szép akvárium, egy fenséges tájkép nézegetése lecsillapítja idegeinket.

TESTEDZÉS

A testedzés nem egyedül szervezetünket tartja karban, de önkontrollt és nyugalmat biztosít. A Baker Street-i detektív olyan sportágakban volt jó, mint a baritsu, box, hegymászás, vívás, futás. (Elméjét meg olyan sporttal pallérozta, mint a sakk.) Mint korábban említettük Watson szerint gyakran tett hosszú sétákat. A séta nagyon ajánlott az orvosok szerint is, ráadásul csendes elmélkedésre vagy búfelejtésre ugyancsak remek lehetőség. Továbbá gyaloglás közben megismerjük azt a környéket, ahol járunk.

TEÁZÁS

Pihentető kikapcsolódás és finom élvezet a teaivás, ráadásul az angoloknál nemzeti szokás. Nem csoda, hogy nagy detektívünk is hódolt neki. Kapcsolódó cikkünk: Sherlock Holmes és a tea

OLVASÁS

Egy jó könyv ki tudja ragadni az embert a gondok világából, ráadásul hasznos a képzelőerőnek, hisz az agy nem készen kapja a képeket, mint filmnézés közben, így sok mindent magának kell kitalálnia, megelevenítenie.

KELL EGY HOBBI

A hobbi olyan tevékenység, ami kikapcsol, örömöt ad, tartós boldogságforrás, így a mentális egészséghez is hozzájárul. Így mindenkinek tanácsos legalább egy ilyen elfoglaltság. A hobbi az önismeretet is fejleszti, hiszen az adott tevékenység kifejezi mi iránt van érdeklődési körünk. Holmes is hódolt hobbiknak, például hegedült vagy szerette a gótikus betűkkel írt kéziratokat, fürdőbe járt, sportolt.

MINDIG KELL EGY BARÁT

Sajnos manapság ritka vagy szinte nem létező sokak életében a barátság. Pedig egy megértő haver vagy barátnő jelentős támasz, gondjainkat meghallgatja, problémákon átlendíthet, de a kellemes, értékes beszélgetések önmagában hangulatfokozóak vele. Holmes-nak ilyen cimborája volt Watson, akivel tartalmas beszélgetéseket folytatott és közös programokat végzett, például együtt jártak koncertekre.

 A TUDÁS BÉKÉT TEREMT

Említettük az angliai rend védelmezője milyen megterhelő munkát végzett, hiszen halálal és emberi aljasságok tömegével találkozott. Ugyanakkor briliáns trükkjei voltak az ezzel járó feszültség mérséklésére. Mivel sajátmaga ura volt így nem akadt kiszámíthatatlan, irreális elvárású, ideggóc főnöke (- bár tudjuk ezt a luxust a legtöbb ember nem engedheti meg magának, ám hősünknek nem volt felettese). Lássuk be ez nagy nyugalomnak és szabadságnak bizonyult Holmes számára. Másrészt munkatársa megbízható bajtárs volt, Dr. Watson személyében. Holmes tudott rendőrőrs nélkül egymaga nyomozni, ám ha együttműködő felügyelőre talált készségesen összedolgozott vele. Ugyanakkor az, hogy feljebbvalója sem volt vagy akár más felügyelőknél kell jobbnak lennie és hivatása, melyen emberéletek múlnak nagy felelősséget tettek rá. Holmes ezenfelül szakmailag is hiúnak bizonyult, így, hogy a felelősséget kordában tartsa és hiúságának is imponáljon, illetve a realitásnak megfeleljen saját szabályrendszert dolgozott ki magának, igazi, hasznavehető munkamorált. Logikus munkamódszerét következetesen alkalmazta s szakmájában profivá képezte magát. Bűnügyeit szinte majdnem mindig megoldotta, így Dr. Joseph Bell-hez hasonlóan értékesnek érezhette magát. Ez már egymagában jó érzést biztosít bárkinek.

A hasznos tudás mind a hivatásban, mind a magánéletben meg az élet minden területén több lehetőséget nyújt, kevesebb ismeretlen szituációt és kudarcot kínál, ugyanakkor biztonság érzetet és sikerélményt ad. A nagy tudású ember jobban képes az elé kerülő helyzetekhez alkalmazkodni.

Sherlock Holmes a világtörténelem egyik legfantasztikusabb kitalált figurája. Nem pusztán a kriminalisztikára, a történelemre, a művészetekre, az emberi kapcsolatokra hatott oda (- gondolunk itt a sherlockian társaságokra, melyekben sok ismeretség született), de gondolkodásmódunkhoz s lecsillapodási módszereinkhez is hasznos tanácsokkal szolgálhat még napjainkban is.

Tisztelettel: a Magyar Sherlock Holmes Club

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll.

Ajánlott cikk:

Küzdjünk úgy a hideg ellen, mint Sherlock Holmes - gyakorlati praktikákkal, ma is bevethető ötletekkel:

Aktív játékunk: Klubcímer játék