Az alternatív rock találkozik a zenekari elemekkel, elektromos gitárriffeket, kísérteties hegedűdallamokat és magányos zongoraakkordokat szőve. Mindez a Lofi Music Cafe dalában, mely tisztelgés a BBC Sherlock sorozata előtt.
Dalszöveg magyarul:
Egyedül járok az éjszaka csendjében,
Az elmém labirintusában, az otthonomban.
Igazságok kibogozódnak, a hazugságok elszállnak,
Az árnyékban megtalálom a fényt.
Egy kirakós darab, a világ homlokzata,
Egy logika tánca, egy makulátlan elme.
Mégis a csend hív, egy üreges fájdalom,
A kötelékekért, melyeket félek megkötni.
Ó, a hajsza izgalma, a tűz az ereimben,
De az ár, amit fizetek, a magány láncai.
Én vagyok a vihar, a nyugalom, a szikra,
Egy nyugtalan szív a határtalan sötétben.
A világot töredezett árnyalatban látom,
Hideg levezetés, de a lelkem áttör.
Mi az ára ennek a felismerésnek?
Nappal látni és éjjel ébredni?
Az igazságot megtartani, de a hazugságra vágyni,
Megoldani a világot, de nem kérdezni, miért?
Én vagyok a vihar, a nyugalom, a szikra,
Egy nyugtalan szív a határtalan sötétben.
Minden esettel újraíródik a történetem,
Egy magányos elme, mely végtelen éjszakákat kerget.
Tisztelettel: a Magyar Sherlock Holmes Club
elérhetőség: ÜZENETKÜLDÉS
KAPCSOLÓDÓ POSZTUNK:
ELŐZŐ POSZTUNK:
