Szép napot!
(Ha még nem ismered a hátborzongató A Sátán Kutyája történetet vigyázz, mert ez a poszt spoilert tartalmaz!)
"Ő volt a Szupersztár.
Ő volt a népszerű.
Egy kissé egzaltált is.
Egyszerűen sugárzó egyéniség,
Virtuóz.
Egy rock ikon.
És mindenki kiáltott:
Gyerünk, ringass el Amadeus!"
(Falco: Rock Me Amadeus)
Sok fiatalnak ma már hihetetlen, de egykor különleges személyek internet nélkül váltak híressé, olyan elképesztően népszerűvé, mint ma egy fergeteges pop- vagy rocksztár. A legendás zeneszerző Wolfgang Amadeus Mozart például olyan szenzáció volt, hogy az általa írt műveket az emberek boldogan énekelték vagy dúdolták az utcán. Az ördögien hegedülő Paganini-re és Mozart-ra külön-külön egész iparág épült, mely a nevükkel ellátott tárgyak értékesítéséből élt. Nem kevésbé volt kedvelt Sherlock Holmes, akire szintén alakult iparág és akinek 1887-es megjelenése után neve hamar egybeforrt a nagybetűs Zseni szóval. Az emberek csodálták, imádták, vágytak rá tengeren innen és azon túl, noha jól tudták Sherlock Holmes sosem hívja meg őket egy pofa sörre, nem csak azért, mert nem iszákos, de kitalált személyként sohasem létezett. Szóval Holmes olyan alak volt, akit nem pénzért, sörért vagy egyéb számító okból csípett a jónép, Sherlock Holmes-ot magaért szerették és szeretjük ma is.
Azonban a brit detektív halála a svájci Reichenbach-vízesésnél sokkolta a világot. Nem számított, hogy a pipás bűnüldöző milyen "szép" halált kapott. Szellemi ellenfelével az Európa csúcsát jelentő Alpokon, csodaszép helyszínen küzdhetett meg, tiszta vizű hullámsírba merült és olyan vég érte, melyet, mint korábban utalt rá: a társadalom érdekében örömmel vállalt. Korábban halállal fenyegette meg Moriarty professzor: "Ha elég ügyes hozzá, megsemmisíthet, de kijelenthetem, hogy én is megsemmisítem magát.", Sherlock erre így felelt: "... ha biztos lehetnék benne, hogy az előző lehetőség valóra válik, a köz érdekében örömmel vállalnám az utóbbit."
Egy indián mondás szerint varázsló, aki valóra váltja álmait. Bizony nehéz valóra váltani vágyainkat, terveinket az életben és még nehezebb egy vágyott különleges halál elérése. Félreértés ne essék, Sherlock Holmes nem akart meghalni. Az eredeti történetekben Doyle detektíve korábban sem olyan depressziós, mint azt néhány filmfeldolgozás sugallta, sőt Peter Cushing vagy Vasily Livanov kimondottan életörömmel átjárt nyomozót mutatott be filmvásznon. Viszont Holmes leghírhedtebb ellenfele egy mindent behálozó hatalmas bűnszervezet fejeként végzetes veszedelmet jelentett. Sherlock tudta ha annyit elér, hogy a máshogy meg nem állítható Moriarty professzor meghal, az részéről óriási győzelem. Búcsúlevelében így írt Watson-nak: "De hiszen elmondtam már, hogy pályafutásom elérte a csúcsát, és hogy ez a legméltóbb lezárása." 
A munkamániás Sherlock Holmes számára ez volt a legméltóbb vég, legyőzni a legveszedelmesebb bűnöző lángelmét és segíteni a társadalomnak abban, hogy a galád gonosztevő ne okozzon több kárt, egyúttal elérni saját karrierje legnagyobb teljesítményét.
De még a leggyönyörűbb tündérmese eszmei lezárása is keserű, ha nincs folytatás, amire a közönség vágyik. Holmes-nál pedig akit a gyakorlati életben segítő jó barátnak tekintettek, ez pláne szóba sem jöhetett. Úgy tartják - állítólag tévesen, hogy - a Hollywood színészlegendája, Drew Barrymore apai ágú nagyapja John Barrymore azt mondta halálos ágyán: "Meghalni? Azt kell mondanom, hogy nem, kedves barátom. Egyetlen Barrymore sem engedné meg, hogy ilyen konvencionális dolog megtörténjen vele." (konvencionális = szokásos) Nos, a tömeg ezt vélte Sherlock Holmes-ról is.
John Barrymore Sherlock Holmes szerepében, 1922-ben
Az emberek egyszerűen képtelenek voltak beletőrődni abba, hogy elvesztették kedvencüket. A Holmes kalandokat bemutató The Strand Magazine több, mint 20 000 előfizetőt vesztett a különc nyomozó hiánya miatt, mely csődhelyzetet teremtett. A kiadó és az író Arthur Conan Doyle egyaránt kapott könyörgő meg fenyegető leveleket, hogy igenis hozzák vissza a Baker Street-i Zsenit. A címzetteknek hatalmas levéltömegeket kézbesített a posta. A zenekarok gyászindulókat játszottak, az emberek ruházatán gyászszalagok jelentek meg Sherlock-ért. Sokan hangosan sírtak, mások csendes depresszióba borultak. Képzeletbeli barátjukat úgy gyászolták, mintha valódi szeretett valakijüket veszítették volna el.
Pedig a teremtő, a skót író számára már óriási teher volt a siratott detektív. (Arról, hogy milyen nyomasztó koloncnak érezte, arról kedvenc újságírónk Zeller Márton cikke mesélt nagyon jól.)
Arthur Conan Doyle hatalmas nyomás alá került. Kiadója munkatársai, az őt meglátó vadidegenek, ismerősök, barátok, de még saját imádott édesanyja is vissza akarták kapni legendás teremtményét. A gigantikus, őrítő nyomásnak Arthur mégis hosszú évekig hőisesen ellenállt. Végül azonban ez a teher, anyagi okok (kiadók egymással versengve gigászi honoráriumot ígértek Sherlock Holmes kalandjainak folytatásáért) valamint az, hogy a csodálatos amerikai színész William Gillette újra (kissé) megszerette vele Sherlock-ot megtette hatását. Sherlock Holmes visszatért, A Sátán Kutyája történetben. Itt jegyezzük meg, hogy még egy nyomós ok volt Holmes visszahozatalára. Arthur fantáziáját igazán izgatta a lápvidéken élő pokoli fenevad legendája és írni akart a hátborzongatóan veszedelmes ebről, a történethez azonban nem akart már új nyomozó karaktert kidolgozni. Jól jött hát Sherlock, akiről azt, hogy miként élte túl a Reichenbach-vízesésnél történt halálos küzdelmet, még - ebben a történetben - nem fedte fel.
A Sátán Kutyája több írói bravúrral rendelkezett. A két legnagyobb kétségtelen az volt, hogy visszahozta a vágyott szupersztárt: Sherlock Holmes-t, illetve pokolian halálos ellenfelet rendelt mellé. Csakhogy Holmes az új ügyet hamar átpasszolja Watson cimborájának, hisz egyéb esetei nagyon lekötik. A halálos kutya veszedelmes átkával súlytott Baskerville család kapcsán megelégszik a doktor álltal postán küldött összefoglaló jelentésekkel. A sztoriban mégis Holmes lesz egyfajta veszélyforrás, egy titokzatos idegen, a rejtélyes kriptalakó. Utólag tudjuk meg, hogy természetesen kiutazott terepre a Baker Street-ről, de az eredményes nyomozás érdekében titkolta ezt, még jó barátja Watson elől is. Szóval egyfajta rejtelmes alak, akire még Watson is vadászik. Az olvasó hiheti a bűnüldöző hőst a démoni bestia gazdájának, szökött fegyencnek vagy más egyéb dartmoore-i szereplőnek. Agyafúrt csavar, hogy mégis maga Sherlock Holmes az.
Hogy mennyire vágyott s szeretett alak volt Sherlock Holmes azt mi sem bizonyítja jobban, hogy visszatérésekor az amerikai kiadás hatalmas spoiler bakja sem szúrta el a frenetikus örömélményt. Történt ugyanis, hogy az amerikai kiadásban - Doyle panaszkodása ellenére - a szerkesztők miatt előlapon jelent meg ez a Watson doktort mutató kép, az alábbi felirattal:
"Sherlock Holmes árnyéka"
Felfedve ezzel azt kicsoda a rejtélyes kriptalakó. Nos, volt Sherlock Holmes Árnyjáték már Robert Downey Jr. előtt is. Nem került olyan sokba, nem is volt olyan színes, mint egy mozifilm, kifejezetten illuzióromboló volt, mégsem vont le abból semmit, hogy Sidney Paget csodálatosan rajzolt meg Sherlock Holmes visszatért és különleges szenzáció még ma is.
Tisztelettel: a Magyar Sherlock Holmes Club
Források:
1, Twitter: @strand_japan
2, Stanford Egyetem: sherlockholmes.stanford.edu/issue12.html
3, Sherlock Holmes dokumentumfilmek
4, Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története
5, sunlife.co.uk/articles-guides/funeral-planning/9-famous-last-words/
6, Falco - Rock Me Amadeus (Offical) YouTube videó
Új Sherlock Holmes képregény:
KAPCSOLÓDÓ POSZT: Magyarázat a halálos zuhanás túlélésére
