"S ha lelke húrjait
Az élet megüté,
Oly kedves volt a hang,
Mint a legszebb dalé.
Hiába! mennie
Kellett idő előtt,
Kérlelhetetlenűl,
A sír lehúzta őt.
De aki ennyit élt,
Sír el nem temeti,
Sírját a hála szent
Kezekkel öleli."
(Vörösmarty Mihály: Az ember élete - részlet)
1930-ban ezen a napon, július 7-én hunyt el Sir Arthur Conan Doyle. Úgy hírlik saját házának előszobájában esett össze, szívroham vitte el. Ravatalánál nagy tömeg tette tiszteletét. Az angliai East Sussex-ben lévő háza udvarának rózsabokros részénél temették el, ahol egykor Arthur szívesen időzött... (Teste aztán 1955-ben Minstead-be került, ott nyugszik a mai napig.)
Mindig nehéz egy ember haláláról megnyilvánulni, akkor is, ha személyesen nem ismertük vagy igen rég elvesztettük őt. Mi a sherlock.blog.hu nem is szeretnénk gyászlappá válni, hogy mikor milyen Sherlock Holmes-hoz kötődő művész halt meg. Igaz említettük, hogy idén a világhírű William Shatner gratulált Conan Doyle születésnapján, ám nem szeretnénk rendszeresen virtuális köszöntésekkel tele lévő netfelületté válni. Arra ott van temérdek erre már megnyilt online webhely. Mi akkor szeretnénk emlékezni, ha úgy érezzük van hozzá mondanivalónk. Hisszük, aki szívesen olvas minket tudja, érzi mi szeretjük a híres irodalmárt és legendás alakját, méghozzá nem csak az év néhány napján; évfordulókon, ünnepekkor.
Világunkban annyi borzalom, tragédia, erőszak, szomorúság és depresszió van, úgy véljük inkább szeretnénk Sherlock Holmes reményadó oldaláról regélni, mint gyászjelentő felületté alakulni.
Azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy Arthur Conan Doyle hit a túlvilági életben és ha igaza volt, szelleme nem pusztult el. Ha pedig az egyiptomiak ősi hitét vesszük alapul, biztos él, mert még napjainkban is kimondjunk nevét. Eleven ő Vörösmarty Mihály - versbe foglalt - meggyőződése szerint ugyancsak. Doyle tehát él a szívünkben, gondolatainkban, beszélgetéseinkben.
Mióta tavaly nyáron visszatértünk a magyar honlapok világába, azóta biz fokozottabban figyeljük a hazai Sherlock Holmes cikkeket. Szép számmal születtek, de egyet sem ajánlottunk. Mindben volt egy vagy több igen nagy tévhit vagy erős torzítás kedvenc detektívünkről vagy tehetséges írójáról. Ezzel eléggé mélyre temetve azon halovány reményeinket, hogy a hazai médiumokban fontos a kultúra vagy a korrekt tájékoztatás egy világhírű íróról meg a világirodalom egyik legnagyszerűbb alakjáról.
Ma viszont - nagy örömünkre - Zeller Márton újságíró megtörte a jeget. Olyan cikket jelentetett meg a Blikk hasábjain, ami nem csak hős nyomozónkról korrekt, de alkotójáról egyaránt. Utóbbiról méltóan emlékezik meg, finoman, ám túlzások nélkül fogalmaz. Mégis érzékletesen szemlélteti az író nehéz helyzetét, amibe általában még Sherlock Holmes rajongóinak zöme is csak ritkán gondol bele. Zeller Márton látta az embert hatalmas hírnevű teremtménye árnyékában.
Nemcsak reményeink támasztotta fel, hanem írásánál nem idézhetné jobban most meg semmi se Conan Doyle szellemét. Úgy véljük az a legmegfelelőbb a mai napra, ha Zeller Márton írását ajánljuk megtisztelő figyelmetekbe:
Blikk cikk:
Hálásan köszönjük Zeller Mártonnak a cikket, nektek meg az olvasást.
Tisztelettel: a Magyar Sherlock Holmes Club
Megjegyzés: a fejlécben a Barkley kiadó "A Sátán Kutyája" újranyomtatott kiadásának borítórészletét használtuk fel, azzal a képpel montíroztuk, ami Conan Doyle-t mutatja bátyja Innes Doyle sírjánál.
EGYÉB: Ajánló: Szavazás a nyereményjátékhoz
