Kedves Sherlock Holmes Rajongók! Aki valóban elmerült Conan Doyle világában az tudja, hogy a jólelkű skót író szemészként kezdte pályafutását. Most ideje, hogy a témát boncolgatva az erről szóló információkból szemezgessünk. Persze közben rátekintünk világhírű karaktere páratlan tulajdonságaira illetve néhány azzal kapcsolatos tévhitre. Végül optikai illúziós játékokkal kapcsolódhatunk ki.

Doyle orovosi tanulmányait az Edinburghi Egyetemen végezte. Itt látta meg először, majd ismerte meg azt a tanárt, Dr. Joseph Bell-t, aki Sherlock Holmes alakjának legfőbb inspirálója lett. Bell izgalmas tanórákat tartott, diákjai örömmel jártak hozzá. A skót sebészprofesszor ha kellett megleckéztette nebulóit. Fennmaradt róla, hogy egy üvegbe keserű anyagot tett, beszéd közben belógatta az egyik ujját, majd ujjat nyalt, aztán elégedetten dicsérte az anyag jó ízét, végül engedte tanítványainak, hogy hozzá hasonlóan megkóstolják. És itt a lényeg: hozzá hasonlóan. A fiataloknak ugyanis nem tetszett a vegyület szörnyű íze és Bell ekkor fedte fel titkát: Az üvegbe az egyik ujját helyezte, de megnyalni már másik ujját nyalta meg. A bölcs professzor ilyen játékokkal oktatott arról, hogy az amúgy lusta, egyszerűsíteni imádó emberi agyat, rá lehet és rá is kell venni a megfigyelésre. Gondoljunk csak bele; milyen veszélyes lett volna, ha a vegyszer mérgező! A jó megfigyeléseken élet múlik, vagy akár több élet is múlhat. Ugyanakkor Bell doktor ilyen trükkjeiben gyökerezhet Sherlock Holmes Watson-hoz intézett bölcs kijelentése, melyet talán Joseph Bell is közölt több tanítványával: "Maga lát, de nem figyel meg." ... És bizony legendás Sherlock Holmes-unk sikerének egyik "nagy titka" rendkívüli megfigyelőképessége, amellyel az elé táruló látványból több részletet fog fel, mint más, sőt akár kombinálni tudja a feltáruló részleteket lényeges okokkal. Mikor John Watson megismeri a zseniális nyomozót, akkor Sherlock már túl van a főiskolán és megfigyelőképessége igen remek. De nézzünk kicsit emögé!

Nagyon nagy tévhit kedvenc Baker Street-i nyomozónkkal kapcsolatban, hogy Asperger-szindrómás, hiszen jobban látott, hallott és szagolt, mint más emberek. Valójában Holmes tudatosan fejlesztette érzékszerveit, és ennek kapcsán fejlődött ki nála jobb érzékelés. Kémiai kísérletei például a szaglását javították. Ne feledjük a parfümőr sem úgy kezdi, hogy kifinomultabb orral született. Sok illatot szimatol, mire szaglószerve kellően érzékennyé válik. Ráadásul a detektív munkával Sherlock egy veszélyes hivatást végez. Az ilyen veszélyes feladatokat ellátó embereknek ösztönösen is fejlődik az érzékelése, egyfajta természetes önvédelemből. Jó például szolgálnak erre az elit harcosok, a brit S.A.S. katonák, akik szintén jobb látással, hallással és szaglással rendelkeznek másoknál. Holmes tehát nem Asperger-szindrómának, hanem képzésnek és rendszeres gyakorlásnak köszönheti extrém érzékelését. A pipás bűnüldöző ugyan a szellem embere volt, Doyle annak is szánta, hiszen a Kánonban hősünk maga nyilatkozik így: "Én egy agy vagyok Watson. A testem többi része pusztán függelék.", mégis figyelemreméltó, hogy Sherlock nem hanyagolja el a testét. Nem csak jól ápolt, de rejtélyekkel, kísérletekkel, megfigyelési játékokkal (pl: ablakból nézi az utca embereit) nem csupán agyát edzi, vagy küzdősportokkal nem csak izmait fejleszti, hanem érzékszerveit is erősíti. Tökéletesen tisztában van vele, hogy kellő szellemi képességek mellé erős, energikus, jól reagáló testre van szüksége. Holmes ezen képességéről ritkán esik szó, pedig ezen felfogása, testkép elképzelése példamutató. Sajnos mindennek néha betesz Sherlock Holmes munkamániája, amiben amúgy a detektív zsenialitása és sikerének valódi titka rejtezik. Nyomozásai alatt Holmes nem eszik és nem alszik eleget, ha pedig tartósan munkanélkül marad unalmában droghoz nyúl. (A dohányzást most ne soroljuk a káros szokások közé, mert a viktoriánus korban kevesebb tudással még kimondottan egészségesnek vélték. Ehhez az akkori nézethez hozzájárulhatott a dohány élénkítő hatása és a füst tartósító tulajdonsága.) Conan Doyle jól látta; mi emberek nem mindig bánunk kellően testünkkel. Az író nyomozóját sosem akarta tökéletesnek, és Sherlock azért is közülünk való, meg szerethető lett, hogy hozzánk hasonlóan a testével nem mindig kegyes. Megértjük ezen emberi esendőségét. Ugyanakkor a munkamánia az, ami mégis rávezeti a detektívet arra, hogy sikerre szomjazva a már említett módokon fejlessze izmait és érzékszerveit - addig is távol tartva magától az unalmat meg a 7%-os kokain oldatot. Mert igen, Sherlock Holmes nem rendszeres droghasználó volt, nem tekinthető függőnek, hisz ritkán élt kábítószerekkel, bár sajnos a média aljasul inkább erősen drogfüggőnek ábrázolja... Összességében mégis Holmes egy remek buzdítás arra, hogy bármilyen korban és élethelyzetben vagyunk - akárcsak ő - merjünk tenni testünk fejlődéséért, nem baj, ha nem vagyunk tökéletesek, javítani lehet s tanácsos is. Nem kell varázserő vagy csodavárás. Doyle semmi olyat nem mutatott be Sherlock-kal, amire mi ne lennénk ugyanúgy képesek. Kutatni kell az önfejlesztés témájában és gyakorolni, akkor többet érthetünk el.

Azért a kokainozást persze senkinek se ajánljunk. Ne feledjük Watson doktor többször felhívta a figyelmet a kábítószer ártalmaira. A viktoriánus kor óta pedig méginkább rájött már az orvostudomány mily pusztítóan veszélyesek a kábszerek.

Most viszont fókuszáljunk újra Doyle-ra! Tehát, ő abban a reményben, hogy mások látásán segíthet megnyitotta szemészeti rendelőjét. A rosszul látók viszont vagy lenézték őt, vagy nem figyeltek fel rá, hiszen - Doyle bánatára - egy beteg sem lépett be rendelőjébe. Ilyen rossz kilátások mellett szemészünk unatkozni kezdett. Bár, mint említettük Holmes alakját főleg Joseph Bell ihlette, azért Doyle ugyanúgy utált tétlenkedni, mint Sherlock:

- Unatkozom.

Egy hónap unalom után a tétlen orvos írásra adta fejét. Így születtek meg Sherlock Holmes kalandjai. Nézd! Itt kezdődött minden:

Ha két épületet figyeltél meg, akár a boltozat, akár a feliratok alapján, ne aggódj, az nem kettős látás, hanem a remek megfigyelő képességed eredménye. Úgy hírlik ugyanis, hogy az irodalmár a Devonshire Place 2. szám alatt lakott és rendelt, ám több érv szól amellett, hogy a rendelője a közeli Upper Wimpole Street 2. alatt lehetet. Talán az igazság az idők távlatában elveszett, de mi sherlockianok nyertünk egy új legendát és manapság mindkét helyet Doyle kapcsán tartják tiszteletben Londonban.

Figyeljünk fel rá, hogy pályamódosításával az okos férfi változtatni mert életén. Apájával ellenétben, aki hivatalnok volt, bár festő akart lenni, Conan nem ragadt le egy nem kívánt hivatásnál. Mert változtatni életén, ez pedig leghíresebb teremtményére is igaz, hisz Holmes pillanatok alatt új életet kezd, mikor a veszélyes bűnbanda vezér Moriarty miatt menekülésre kényszerül. Ez az életmódváltó, rugalmas gondolkodás szintén szükséges volt, hisz Dolye és figurája így érhettek el további eredményeket. Ahogy régen, úgy manapság is tudni kell bármely embernek változtatni az életén, amennyiben úgy hozza a sors.

Az pedig rendkívül nagyszerű volt, hogy a skót fiatalember orvosi ismereteket szerzett. Az Edinburghi Egyetemen ugyanis tanították mennyire eltérőek, az ujjlenyomatok, de ezek csak az emberi testről szóló érdekes megfigyelések voltak. Az, hogy az ujjnyomok egyedisége nyomozás során felhasználható azonosításra, az Doyle fejéből pattant ki, majd nagyítót használó hőse már buzgón figyelt az ujjak által hagyott jelekre. Holmes első kalandja A Bíborvörös Dolgozószoba az első mű az irodalomban, ahol valaki bűnügyi nyomozás során nagyítót használ. Nem csoda, hisz bűnüldöző alakja így figyelhette meg jobban a részleteket. Azonban ennél többször is támaszkodott orvosi ismereteire a bajszos irodalmár:

Betegségek gyakran tűntek fel a Baker Street-i lángelme kaladjai során, akár szembetegségek is. (Például Az aranycsiptető, másik magyar címén: Az arany szemüveg történetében.) Dr. Zajácz Magdolna, aki a hazai szemészet kiemelkedő képviselője volt, azt is megjegyzi tanulmányában, hogy Doyle Az Ezüstcsillag esetnél a ló lebénításához használt szerszám mekkora bravúr: "A szemész Conan Doyle találhatta csak ki, hogy erre a célra a szemészek által használt „hályogkés” a legalkalmasabb. Hegyes, éles, keskeny, aligha hagyhat észrevehetô nyomot a ló lábának szőrzete között. Egy pillanat alatt bevágható az ín, és a ló nem tud jól futni." - jegyezte meg tanulmányában a professzor asszony.  - (Forrás: Prof. Dr. Zajácz Magdolna "Orvostörténeti érdekességek Arthur Conan Doyle életében és műveiben" a magyar Orvosi Hetilapban megjelent tanulmánya - 2008, 149(10): 465-467)

Tanulmánya végén Zajácz Magdolna doktornő kifejezte egyetértését a neves Schultheisz Emillel (titulusai: magyar orvos, belgyógyász, orvostörténész, egyetemi tanár, egészségpolitikus, az orvostudomány kandidátusa és egészségügyi miniszter), aki életműve szerint a detektívtörténetek inkább logikai játékok, mintsem rejtélyes történetek halmaza. - Bizony nem csupán történet halmazok, hanem szellemi kihívások a jó krimik. Ez így van, erre mi is így tekintünk.

Végezetül mutatunk három optikai illúziót rejtő képet. Mindhármon Conan Doyle arca és híres teremtményei vehetőek ki. Alkotójuk Victor Molev orosz származású kanadai művész, akinek "Az álcázott írók" sorozatából vannak ezek a festmények:

1. KÉP:

     Victor Molev: The Hound of the Baskervilles 

- A Sátán kutyája, olajfestmény, 2016

2. KÉP:

Victor Molev: The Lost World - Az elveszett világ, olajfestmény, 2014

3. KÉP:

Victor Molev: New Story by Sir Arthur Conan Doyle About Sherlock Holmes

- Sir Arthur Conan Doyle új története Sherlock Holmesról, olajfestmény, 2016

a karakterek külseje alapján valószínűleg a Vasily Livanov és Vitaly Solomin-féle orosz Sherlock Holmes sorozat ihlette

Tisztelettel: a Magyar Sherlock Holmes Club

Megjegyzés: Prof. Dr. Zajácz Magdolna tanulmánya angolul sherlockian-sherlock.com oldalunkon elérhető, a Magyar Orvosi Hetilap engedélyével. Fordította társelnökünk Revati. Megtekintés a következő linkkel: Medical history curiosities in the life and work of Arthur Conan Doyle