
Sziasztok!
Forgatják az Enola Holmes 3. részét, aminek mozis megjelenését jövőre ígéri Millie Bobby Brown. Most azonban nem a tehetséges, csinos színésznő, hanem jóképű és kiváló színésztársa okozott meglepetést:
Henry Cavill a YouTube podkats csatornáján megjelenő interjúban bevallotta, hogy kedvenc Sherlock Holmes történetében nem is szerepel Enola Holmes. Ugyan a cserfes nyomozólány, Nancy Springer írónő által megálmodott kalandjait az új részben már még sötétebbnek, baljóslatúbbnak ígérik, mégis Cavill a valaha volt leghátborzongatóbb Sherlock Holmes történetet kedveli.
Bár nem kérdeztek rá, ám Henry magától elárulta, hogy kedvenc története a The Hound of the Baskervilles, vagyis A Sátán Kutyája. A történetet hangoskönyvként kazettáról hallgatta fiatalabban, mikor szüleivel gyakran töltötték idejüket - a történet helyszínén - Dartmoor-ban.
A műsorvezető gratulál a színész Enola Holmes filmekben látható "ápolatlan hajához", de itt téved. Nem ápolatlan, hisz Sherlock Holmes adott a tisztaságára, csupán arról van szó, hogy frizurája göndör, hullámos. Néha magyar rajongóktól mi, a Magyar Sherlock Holmes Club is halljuk, hogy furcsa nekik ez a Henry Cavill-féle hajviselet, de, mint itt a blogunkon is jeleztük már: Van sherlockian hagyománya, ugyanis Frederic Dorr Steele legendás Sherlock Holmes illusztrációihoz hasonlít. Nézzétek:

Ha érdekel a nyomozó hajának rejtélye olvasd el kapcsolódó posztunkat:
KÉRDEZZ-FELELEK 4.:
Pál Mónika: Milyen fajtájú volt A Sátán Kutyája; Masztiff vagy agár? Melyik filmes ábrázolásban mutatják be külsőre legjobban Doyle történetéhez?
Konkrét fajta megnevezése nincs, de Arthur Conan Doyle írásaiból úgy tűnik a félelmetes állat egy keverék eb, vérmasztiff, azaz masztiff és véreb keveréke. (Valóban létező harcikutya, ami sok országban agresszívitása miatt betiltott.) Ugyanakkor a történetet illusztráló Sidney Paget rajzán inkább vérebnek vagy agárnak tűnik:

Néha magyarul megjelent ilyen témájú filmek vagy könyvek címe: A Baskerville-i agár.
A sztorit Doyle történeteit egész jól követve már sok film feldolgozta. Megjelenése mindig változatos, a Richard Roxburgh főszereplésével készültben inkább egy fekete farkas, míg a Vasily Livanov színésszel forgatott orosz verzióban a kutya arcára halálfej van festve. Megjegyzendő, hogy a Jeremy Brett főszereplésével készült Granada sorozatban a stábnak már kevés pénze volt s talán jobb körülmények közt még ijesztőbb fenevadat varázsoltak volna képernyőre. Mégis talán a legjobb ábrázolása filmvásznon nem egy Doyle tollából származó műben található, hanem a Mark Gatiss és Steven Moffat által jegyzett BBC Sherlock-ban, ahol a kutya Doyle által írt oroszlánszerű, masszívabb testfelépítése hangsúlyosabb:

Kellően ápolatlan is, ami illő lenne egy Dartmoor kies vidékén élő elvadult állathoz, bár ugye a létezése kapcsán a BBC alkotás tartogat egy nagy csavart. Persze, hogy kinek melyik fenevad tetszik a filmvásznon, kinek mi hasonlít a leginkább ahhoz, amit elképzel, az valamennyire egyéni ízlés kérdése is.
Vankó József: Hogyan viszonyult S.H. az állatokhoz, volt-e valaha kedvenc állata?
Sherlock Holmes szereti az állatokat, ez is ellentmond annak a tévhitnek, mely szerint egy érzelem nélküli férfi volt.
Doyle történeteiben, Sidney Paget illusztrációin és a Jeremy Brett-tel készült sorozatban is szívesen megsimogat kutyát, lovat.

A Kék Karbunkulus történetben a szárnyasok kedvelőjének vallja magát és vidéken járva közli is Watson-nal, ha észrevesz egy-egy madarat. Érdemes tudni, hogy a Holmes mintájául szolgáló Dr. Joseph Bell sebészprofesszor szeretett hobbija az ornitológia, azaz a madártan (madárles) volt.
Sherlock Holmes kedvenc állatainak azonban egyértelműen a méhek bizonyultak, hisz miután visszavonult a nyomozástól Sussex-ben méhészkedett. Tudósok az utóbbi évtizedekben fedezik fel egyre inkább a méhek bonyolult, rendezett és csodahasznos világát. Azt kell mondanunk Conan Doyle a detektíve intellektuális képességeihez nagyon méltó lényeket választott.
Tisztelettel: a Magyar Sherlock Holmes Club
elérhetőség: ÜZENETKÜLDÉS
AJÁNLOTT POSZT:
ELŐZŐ POSZTUNK:






















Egy 1929-es interjúban, kamera előtt elmeséli, hogy Bell volt nagy hatással rá, és azt is kifejezi akkoriban idegesítette, mikor a detektívek szerencsés véletlenek vagy bármilyen magyarázatok nélkül értek el eredményeket a detektívtörténetekben. 








































































