Szép napot! Az a nagy megtiszteltetés ért minket, hogy izgalmas kriminalisztikai ismereteket tehetünk közzé, méghozzá VIP tagunk Herke Csongor professzor jóvoltából, aki a Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Kar, Büntető és Polgári Eljárásjogi Tanszékének a tanszékvezető oktatója, kriminalisztikai szakértő. Most közöljük az első részt és nagyon szépen köszönjük a Tanár Úrnak! - Tisztelettel: a Magyar Sherlock Holmes Club
Herke Csongor:
Sherlock Holmes és a modern kriminalisztikai módszerek - A helyszíni szemle
1. Bevezető
A kriminalisztikát hagyományosan három részre tagolják: krimináltechnikára, krimináltaktikára és kriminálmetodikára.
A krimináltechnika a természettudományos és műszaki-technikai eszközök és módszerek célszerű és szakszerű felhasználását szolgálja a bűnfelderítés területén. Ezek lehetnek minden változtatás nélkül más tudományágak, szakterületek olyan eredményei, amelyeket a krimináltechnika hatékonyan felhasználhat (pl. fizikai, kémiai műszerek, mérési eljárások, optikai, informatikai berendezések stb.), avagy már részben éppen a krimináltechnikai továbbfejlesztés következtében hasznosíthatók a bűnügyi nyomozásban (pl. bűnügyi fényképezés, hangazonosítás, szerológiai vizsgálatok stb.). S végül vannak olyan jelentős szakágak, diszciplínák, amelyeket elsősorban és kifejezetten maga a krimináltechnika hozott létre és dolgozott ki, alapozott meg (pl. a bűnügyi nyomtan (traszológia), az ujjnyomatrendszeren alapuló nyilvántartás és személyazonosítás (daktiloszkópia), az igazságügyi írásvizsgálat, az igazságügyi lőfegyvertan (ballisztika) stb.).
A krimináltaktika már nem a tárgyi jellegű információ-hordozókra összpontosít, hanem sokkal inkább a személyi jellegű (terheltek, sértettek, tanúk, az eljáró személyek és a közreműködő szakemberek részvételével) végbemenő bizonyítékszerzési mozzanatok főbb sajátosságaival és összefüggéseivel foglalkozik. A krimináltaktika főbb tárgykörei a helyszíni szemle, a bizonyítási kísérlet, a helyszínelés, a felismerésre bemutatás, a kihallgatás, a szembesítés és a kényszerintézkedések taktikája.
A kriminalisztika harmadik részének hagyományosan a kriminálmetodikát tartják. A kriminálmetodika nem általában a bűncselekmények eredményes nyomozásával foglalkozik, hanem – a lehető legjobban összekapcsolva és adaptálva mind a krimináltechnika, mind a krimináltaktika alapvető ismereteit – közvetlenül és kifejezetten egyes bűncselekménykategóriák felderítésére és bizonyítására összpontosít (pl. emberölések nyomozása, betörések nyomozása stb.).
A kriminalisztika nagyon fiatal tudományág, hiszen lényegében a XIX. század végén jelentek meg az első kriminalisztika művek. A kriminalisztika Atyjának sokan Hans Grosst tekintik, aki 1893-ban megjelent a „Vizsgálóbírák kézikönyve” című kétkötetes munkájával tulajdonképpen megteremtette a kriminalisztikát, mint önálló tudományágat.
Irodalmi művekben a különböző krimináltechnikai és krimináltaktikai módszerekről először Edgar Allen Poe-nál olvashattunk. A kriminalisztika megjelenése az irodalomban azonban kétségkívül Sir Arthur Conan Doyle regényhőséhez, Sherlock Holmeshoz köthető, akit akár a kriminalisztika képzeletbeli (irodalmi) Atyjának is tekinthetnénk, mivel nyomozásai során sokrétű kriminalisztikai módszereket alkalmazott a nyomok és anyagminták vizsgálata, a helyszínek megtekintése és felderítése során.
Holmes tevékenysége egyesek szerint inkább a természettudományhoz közelít. Sherlock Holmes célja szinte minden bűnügyben a nyomok minél precízebb rögzítése, a rögzített nyomok minél precízebb elemzése.
Ugyanakkor megállapítható, hogy a Sherlock Holmes művekből leginkább a krimináltaktikai módszerek hasznosíthatók. A krimináltechnika ugyanis olyan rohamléptékben fejlődött az elmúlt évszázadban, hogy a Sherlock Homes-féle krimináltechnikai módszerek már nem tekinthetők igazán modernnek. Így pl. „A brixtoni rejtély” című műben Sherlock Holmes felfedezésként éli meg, hogy „Megtaláltam a reagens szert, amelyet csakis a hemoglobin csap le, és semmi más!”, ami akkoriban valóban nagy felfedezés volt, de a DNS-azonosítás korában már a tudomány régen túlhaladt a vérgyanús szennyeződéseknél annak kimutatásán, hogy a szennyeződés egyáltalán vér-e?
Éppen ezért elsősorban a krimináltaktikai módszerek megjelenésére koncentrálunk. Ezek közül is elsőként a helyszíni szemlére.
2. A helyszíni szemle
A helyszíni szemle olyan – szükségszerűen összetett és általában halaszthatatlan – nyomozási cselekmény és bizonyítási eszköz, amelynek keretében a Be. által előírt szigorú alakiságok (eljárási garanciák) betartása mellett észlelik és rögzítik a helyszínen talált állapotot, helyzetet, körülményeket és felkutatják a feltételezett bűncselekménnyel kapcsolatos nyomokat, elváltozásokat, és azok összefüggéseit.
A helyszíni szemle alapvető célja kettős:
-
egyfelől már menetközben, azonnal felhasználható adatokat, támpontokat nyújtson a további nyomozás, s ezen belül különösen az általános és a részverziók felállítása számára;
-
másfelől pedig mind a szemle önmagában, mind az ott elért eredmények a bírósági eljárásban büntetőjogilag releváns tényeket bizonyítsanak, azaz végső soron bizonyítékul szolgáljanak, illetőleg az ügyben felmerült egyéb bizonyítékok ellenőrzését segítsék elő.
Helyszínen értjük azt a helyet, ahol a feltételezett bűncselekményt elkövették, avagy a bűncselekmény részét alkotó vagy azzal összefüggő egyéb részcselekmény, esemény stb. bekövetkezett. A helyszíni szemle előkészítése és lefolytatása nagymértékben függ attól, hogy milyen típusú helyszínről van szó. Így megkülönböztetnek:
-
valódi;
-
koholt (beállított);
-
megváltoztatott;
-
többes (tagolt);
-
mozgó;
-
”élő”
helyszínt.
A valódi helyszín megtörtént, a koholt helyszín pedig meg nem történt bűncselekménnyel kapcsolatos „helyszínbeállítás”. A megváltoztatott helyszínnél tulajdonképpen részleges beállításról van szó, és ennek keretében a bűnelkövető tudatosan, félrevezetési céllal olyan elváltozásokat, nyomokat kohol, amelyek más motívumra, elkövetői körre utalnak, illetőleg saját nyomait törekszik eltüntetni, avagy csak egyszerűen felesleges utócselekvéseket végez. Eleve többhelyszínes bűnügyet jelent az, hogyha bűncselekmény-sorozat megalapozott gyanúja forog fenn. De ezen túlmenően is gyakori, hogy a bűncselekmény alaphelyszíne mellett további „mellékhelyszínek” is fontosak (pl. ahol az áldozatot megölték, feldarabolták, ahová a zsákmányt elrejtették, ahol a bűnelkövető kivárta az alkalmat, vagy ahonnét leadta a lövést stb.). A többes helyszín létére gyakran utalnak ún. „negatív körülmények”, azaz az összhelyzet alapján várható vagy valószínű nyomok, elváltozások hiánya. A mozgó helyszínek, a közlekedési eszközök számos gondot okoznak (viszonylag nyomszegény az elkövetés, sok személy okozta egyéb változások is vannak, a forgalomból való kivonás nehéz stb.), ugyanakkor azonban meglehetősen jó támpontot jelentenek a bűncselekmény elkövetésének időpontjára, illetve időtartamára. Az „élő” helyszín jelentheti a legnagyobb gondot (pl. működő kórházban vagy szállodában elkövetett emberölés, gyújtogatás, termelő gyárban, szolgáltató üzemben elkövetett robbantás, vagy amikor maga a közlekedési eszköz is súlyosan megsérül, pl. vasúti szerencsétlenség). Ilyenkor az élet- és vagyonmentés, valamint a közérdek (pl. további forgalom fenntartása), általában a kárelhárítás sokat változtat a helyszínen.
A helyszíni szemlének mindenekelőtt az a két fajtája különböztetendő meg, amikor elsősorban arra tekintünk, hogy a késedelem milyen veszéllyel jár. Így
a) halaszthatatlan nyomozási cselekményként kerül rá sor, avagy
b) a nyomozás elrendelése után, nem halaszthatatlan nyomozási cselekményként foganatosítják azt.
További felosztást képezhet az a szempont, hogy a helyszíni szemlével kapcsolatban egyáltalán büntetőeljárási kényszerintézkedésre sor kerül-e, éspedig akár a szemle megkezdésekor, akár a szemle befejezéskor. Ugyancsak tanulságos lenne az érdekeltek részvétele mellett, illetőleg azok részvétele nélkül tartott helyszíni szemle megkülönböztetése. További kérdés az, hogy a helyszíni szemle befejezésekor gyakran sor kerülhet a bűnjelek lefoglalására (ha eredményes volt). A helyszíni szemle eredményei egyébként is irányt szabhatnak más kényszerintézkedések alkalmazásának is. Végül a helyszíni szemle helyettesíthetősége szempontjából is indokolt különbséget tenni a helyszíni szemle egyszeri lefolytatása és az ismételt foganatosítása között, illetőleg a helyszíni szemle és a helyszín megtekintése, a helyszíni tájékozódás között.
A helyszíni szemle gyors és hatékony lefolytatása jelentős mértékben függ a felkészülés színvonalától, gondosságától. Nevezetesen attól, hogy
-
milyen erőket szükséges és lehetséges bevonni?
-
milyen összetételű csoportok végezzék az érdemi munkát (szemlebizottság, nyomozócsoport)?
-
biztosíthatók-e a helyszíni szemle tárgyi feltételei, éspedig a szakmai műszaki feltételektől (nyomkereső műszerek, nyomrögzítő eszközök stb.) egészen a világításig, hírközlésig és közlekedésig?
A helyszín biztosítása igen fontos része a felkészülésnek, mert ezáltal érhető el, hogy a bűncselekmény helyszíne változásoknak és változtatásoknak ne legyen kitéve. A helyszín biztosítása lényegesen nagyobb erőfeszítést igényel nyílt terepen (pl. a terület lezárása, kordon kialakítása, forgalomelterelés stb.), mint zárt helyen. Utóbbi helyen ideiglenesen elégséges az is, hogy a felfedező tanút, a feljelentőt kérik fel arra, hogy mindenféle külső behatástól óvja meg a helyszínt.
Egyfelől sürgős intézkedéseknek van helye, így pl.
-
a polgárok életét, testi épségét vagy vagyonát fenyegető veszély elhárítására;
-
a nyomüldözés, illetőleg
-
kiemelt bűncselekmény esetén az ún. forró nyomon üldözés kezdeményezésére.
Másfelől a helyszínen is alaposan tájékozódni kell. Mindenekelőtt a bizottság vezetője
-
meghallgatja a helyszínbiztosító jelentését;
-
kikérdezi a sértettet, a felfedező tanút;
-
felméri a teendőket és azt, hogy a megfelelő személyi és tárgyi feltételek biztosítva vannak-e.
A helyszíni szemle taktikai követelményei nagymértékben különböznek a helyszíni szemle két fő szakaszában. A helyszíni szemle első (statikus) szakaszában az a fő követelmény, hogy a helyszínen lévő valamennyi jelenség és körülmény megfigyelésre és rögzítésre kerüljön. A helyszíni szemle második szakaszában már nem marad a helyszín nyugalmi állapotban, hanem minden részletére kiterjedő, és a tárgyak, berendezések, dolgok kimozdításával járó kutatásra kerül sor, ezért találóan nevezhető ez a szemle dinamikus szakaszának.
A helyszíni szemle rögzítésének legfontosabb – hagyományosan alakszerű és gyakorlatilag mellőzhetetlen – eszköze a jegyzőkönyv. Általános tartalmi követelményként azt emeljük ki, hogy a jegyzőkönyv a helyszín objektív állapotának – az ott talált nyomoknak, tárgyi elváltozásoknak, anyagmaradványoknak stb. – a leírását tartalmazhatja. A jegyzőkönyvbe nem kerülhetnek a szemlebizottság vagy a nyomozó szubjektív megállapításai (véleménye, következtetése, feltevése, illetőleg verziója). A szemlejegyzőkönyv három részből áll: bevezető rész, leíró rész és záradék. Emellett a jegyzőkönyvnek további mellékletei lehetnek (helyszínrajz, fénykép- és videófelvételek, a kutyavezető jelentése, a nyomozó (csoport vezető) jelentése).
3. A helyszíni szemle megjelenése Sherlock Holmes történeteiben
Elsőként ki kell emelni, hogy Sherlock Holmes (a fenti előírásoknak megfelelően) a legtöbb műben nagy hangsúlyt fektet a helyszíni szemle statikus szakaszára. Szinte minden esetben, amikor a helyszínen vizsgálatokat végez, nyomokat gyűjt, elsőként általános terepszemlét tart, és rögzíti az ezzel kapcsolatos megfigyeléseit. Ez jól megfigyelhető „A rőt liga” című novellában. Itt a „helyszíni szemlét” megelőző terepszemle lényegében nem más, mint a helyszíni szemle statikus része:
„Földalattival mentünk az Aldersgate-ig, onnan rövid sétával jutottunk a Coburg térre, a pár órája hallott szokatlan történet színhelyére. Kicsi, szegényes, valaha jobb napokat láthatott hely volt. Ütött-kopott, emeletes téglaházak egyhangú négyszögei néztek egy korláttal körülvett kis területre, ahol gazos fű és néhány színehagyott bukszusbokor folytatta reménytelen utóvédharcát a füstös, barátságtalan környezettel. Egy sarki házon három aranyozott gömb és egy fehér betűs, "JABEZ WILSON" feliratú barna tábla jelezte, hogy itt van a vörös hajú kliensünk üzlete. Sherlock Holmes megállt a bolt előtt, fejét egyik oldalra hajtotta, s vékonyra összehúzott szemhéja alól alaposan végigmérte az épületet. Aztán lassan elsétált a tér végébe, majd visszajött a sarokig, és közben szemügyre vette a házakat. Amikor a zálogos háza elé ért, botjával kétszer-háromszor erőteljesen megkopogtatta a kövezetet, majd az üzlet ajtajához lépett, és bezörgetett. Egy értelmes arcú, borotvált fiatalember nyitott szinte azonnal ajtót, és invitálta befelé a barátomat.”
Az itt leírt cselekmények során Sherlock Holmes felméri a terepet, és később éppen ezen szemlét követően von le fontos következtetéseket. A folytatásban:
„Már tudunk valamit a Coburg térről. Derítsük föl, mi van mögötte. Miután ennek a félreeső Coburg térnek a sarkán befordultunk, nemsokára egy nagy utcán találtuk magunkat, amely oly ellentéte volt a térnek, mint egy festmény a saját hátlapjának. A Cityből északra és nyugatra kivezető egyik főútvonal volt ez, az úttesten megrakott kocsik hömpölyögtek két sorban kifelé és befelé egyaránt, a járda csak úgy feketéllett a nyüzsgő gyalogosoktól. Végigtekintve a szép boltokon, a tekintélyes üzletházak során, nehéz volt elképzelni, hogy mindez közvetlenül szomszédos azzal a kopott és álmos térrel, ahonnan jövünk. - Na, hadd nézzük! - mondta Holmes, amint megállt a sarkon, és végignézett az utcán. - Megpróbálom az eszembe vésni itt a házak sorrendjét. London pontos ismerete az egyik bolondériám. Tehát itt van a Mortimer iroda, aztán egy trafik, egy újságos, aztán a City és Külvárosi Bank coburgi fiókja, a vegetáriánus étterem és McFarlane kocsigyártó.”
Az ilyen helyszín leírásoknak általában döntő jelentőségük van az adott bűnügy bizonyítása során. Ahhoz ugyanis, hogy a helyszíni szemle során lefoglalt tárgyi bizonyítási eszközöket, rögzített nyomokat a büntetőeljárásban bizonyítékként használhassák fel, a bizonyítékok összegyűjtése során is be kell tartani a törvényes előírásokat. Márpedig a bizonyíték forrásának törvényessége úgy igazolható, ha a beszerzés körülményeit részletesen rögzítették.
A helyszíni szemle statikus szakaszát követően kerül sor a dinamikus szakaszra, a nyomok és bizonyítékok összegyűjtésére. Ennek során szintén rögzíteni kell a megtalált bizonyítékok beszerzésének a körülményeit. Erre találunk jó példát „A táncoló figurák” című novellában:
„– Ezt a körülményt ajánlom szíves figyelmébe – mondta Holmes a kollégájának. – Most pedig, azt hiszem, elérkezett a pillanat, hogy alaposan szemügyre vegyük a szobát.
A dolgozószoba meglehetősen kicsi volt, három fala sűrűn telirakva könyvekkel. A kertre nyíló ablakkal szemközt íróasztal állt. Először a szerencsétlenül járt házigazda holttestét vizsgáltuk meg. Hatalmas teste kinyújtva feküdt a szoba közepén. Rendetlen ruházatán látszott, hogy hirtelen ugrasztotta ki az ágyából valami. A fegyvert szemből lőtték ki rá, a golyó a testében maradt, átfúrva a szívét. Azonnal meghalt, fájdalmat sem érezhetett. Puskapor füstjének sem a hálóköntösén, sem a kezén nem volt nyoma. A járási orvos szerint a ház úrnőjének csak az arcán lehetett puskaporfüst, a kezén ellenben nem.”
A leírás részben helyszíni szemle, részben viszont már szakértői kompetenciába tartozó következtetéseket is tartalmaz. Egy, a büntetőeljárásban felvett helyszíni szemle jegyzőkönyv nem tartalmazhatna ilyen kijelentéseket, hogy „A fegyvert szemből lőtték ki rá, a golyó a testében maradt, átfúrva a szívét.”, mivel az nem a helyszíni szemlebizottság feladata, hogy eldöntse, mi történt, különösen nem, hogy következtetéseket vonjon le a helyszínen talált adatokból.
A helyszíni szemle során (amint már említettem) a cél a nyomok felderítése és a bizonyítékok felkutatása. A helyszíni szemléről készült jegyzőkönyvnek azt is tartalmaznia kell, ha a helyszíni szemle adatai alapján további helyszín megtekintésére és felkutatására kell sort keríteni. Ez a további helyszín kapcsolódhat az előző helyszínhez, de lehet egy teljesen új helyszín is (pl., ha a helyszínen a sértett zsebében talált hotel számlából arra lehet következtetni, hogy a sértett az éjszakát egy szállodában töltötte). Előzőre példa szintén „A táncoló figurák” című novella alábbi része:
„(…) Úgy vélem, kedves felügyelő úr, hogy ügyünk szempontjából ez a szoba nem tartogat több meglepetést. Ha van kedve, tartson velem, nézzük meg, milyen újdonságokat kínál a kert.
A dolgozószoba ablaka alatt széles virágágyás húzódott. Felkiáltottunk a meglepetéstől, amint odaértünk. A virágok letaposva, a puha földben jól kirajzolódó lábnyomok; szokatlanul hegyes orrú, nagy férficipő nyomai. Holmes úgy szimatolt a fűben, mint egy vadászkopó. Majd diadalkiáltást hallatva lehajolt, és felvett a földről egy kis töltényhüvelyt.
– Jól sejtettem – mondta –, a revolvernek töltényhüvely-kivető szerkezete volt, és lám, itt van a harmadik hüvely. Mr. Martin, érzésem szerint a nyomozás a végéhez közeledik.”
Látható, hogy a helyszíni szemle során sokféle nyom rögzítésére kerülhet sor (esetünkben láb (cipő) nyomokat találtak, amely a későbbi azonosításhoz is hasznos lehet). Másrészt tárgyi bizonyítási eszközöket is lefoglalhatnak (ld. töltényhüvely), amelyből aztán további bizonyítékok keletkezhetnek (esetünkben ilyen lehet a ballisztikus szakértő szakvéleménye).
Végül meg kell említeni, hogy a helyszíni szemle sok esetben arra is szolgál, hogy a helyszínt biztosítsák, megakadályozva ezzel azt, hogy a bizonyítékok és nyomok rögzítése előtt azt megváltoztassák. „A bentlakó beteg” című novellában Holmes az elsőre öngyilkosságnak tűnő bűncselekmény helyszíne esetén ezt az alábbiak szerint végzi:
„Az ajtóhoz ment, bezárta, szokott alaposságával megvizsgálta. A kulcs a belső oldalon volt, kivette, megnézte azt is. Az ágy, a szőnyeg, a székek, a kandalló, a holttest, a kötél, mind sorra kerültek. Holmes végül azt mondta, hogy minden rendben van, és segítségemmel és a felügyelő segítségével levágta a szerencsétlent a kötélről, és kegyeletes kézzel egy lepedőt terített rá.”
4. Záró gondolatok
A helyszíni szemle lefolytatása rendszerint igen értékes adatokat, támpontokat nyújt a bűncselekmények felderítéséhez, így különösen
-
az általános és részverziók felállításához;
-
a bűncselekmény számos részletének és sajátosságának megállapításához (hely, időpont, elkövetési mód, az elkövető helyismerete, szakmai ismerete stb.) Ezek egyébként fontosak lehetnek a későbbi bizonyítási kísérlet, felismerésre bemutatás stb. megszervezésénél is;
-
ugyancsak fontos személyiségvonások és testi adottságok olvashatók ki mind a statikus, mind a dinamikus szakasz eredményei alapján (így az elkövetők száma, szereposztása, célzata vagy motívuma, személyisége, jellegzetes szokása, elkövetési módja, célszerű vagy felesleges utótevékenysége stb.);
-
a helyszíni szemle szinte valamennyi adata igen jól felhasználható a később felmerülő verziók s ugyanígy később beszerzett perrendszerű bizonyítékok ellenőrzésére;
-
szereposztása, célzata vagy motívuma, személyisége, jellegzetes szokása, elkövetési módja, célszerű vagy felesleges utótevékenysége stb.);
-
a helyszíni szemle szinte valamennyi adata igen jól felhasználható a később felmerülő verziók s ugyanígy később beszerzett perrendszerű bizonyítékok ellenőrzésére;
-
a helyszíni szemle adatai, eredményei alapján sor kerülhet a koholt vagy beállított helyszín felismerésére is. Mindkettőnél igen jelentős szerepe lehet az ún. „negatív körülmények (azaz nincsenek nyomok, elváltozások ott, ahol egyébként várhatók lennének) értékelésének;
-
a helyszíni szemle eredményei alapján a folyamatban lévő ügy kapcsolatba hozható más folyamatban lévő (vagy jogerősen lezárt) ügyekkel is pl. az elkövetési mód (modus operandi) azonossága vagy igen nagymérvű hasonlósága alapján. A helyszíni szemle adatai ily módon más ügyek nagyon fontos részeredményeivel egészülhetnek ki stb.;
-
végül önmagában annak is nagy a jelentősége, hogy a helyszíni szemle eredményeinek megfelelő értékelése alapján megnyugtatóan elvégezhető a helyszín rekonstrukciója, azaz tisztázható a helyszínnek a bűncselekmény elkövetése előtti, közvetlenül a bűncselekmény elkövetése utáni, de legalább is a szemle megkezdésekori állapota.
Szinte bármelyik Sherlock Holmes történet elolvasását követően láthatjuk, hogy a fenti eredmények egyike-másika, vagy akár egyszerre több is megjelenik az adott műben. Sherlock Holmes a „helyszíni szemléit” követően állítja fel verzióit, következtet a feltételezett elkövető személyiségjegyeire, szokásaira stb. Az pedig szintén igen gyakori, hogy a „negatív körülményekből” von le következtetést. Elmondhatjuk tehát, hogy a helyszíni szemle Sherlock Holmes elengedhetetlen krimiáltaktikai cselekménye.
A szerzői jogok Herke Csongor professzor urat illetik, a "Sherlock Holmes és a modern kriminalisztikai módszerek" tanulmány közlése az ő engedélyével történt. 
FORRÁSOK:
Olga Baliaeva - egy bájos és tehetséges művész
